Asszociációk

A forint eladása és vásárlása.

A tőke menekülésének egyik szakaszaként 2008. október-november hónapokban a külföldiek 4 milliárd eurót vontak ki magyar államkötvényekből és félmilliárdot részvényekből. Az így nyert forint készpénzt eladták és azon más devizát vásároltak. Akkori árfolyamon ez meghaladta az ezer milliárd forintot, mai árfolyamon pedig mintegy 1500 milliárd forintot tenne ki. (A kivonásnál is komolyabb problémát jelent, hogy a pénzügyi tőke tartózkodik az újabb beáramlástól, állami és vállalati kötvények vásárlásától. Az államhitelek megújítása, ha egyáltalán lehetséges lenne, csak drága banki forrásokból történhetne, az IMF, az EU és a Világbank 20 milliárd eurós finanszírozási csomagja nélkül.)

 A kiáramlást ősszel szinte teljes mértékben ellensúlyozta az, hogy az emelkedő valutaárfolyamot kihasználva, a magyar lakosság külföldi fizetőeszközei egy részét eladta forintért, a vállalatok pedig devizában történő eladósodásra váltották át az addigi forint adósságuk egy részét.

A külföldi anyabankok változatlanul teljesítették magyar filiáléik iránti kötelezettségeiket, ellátták őket pénzzel. (Hozzáteszem, ebben Róna Péterrel egyetértve, hogy a távolabbi jövő szempontjából nagyobb biztonságot jelentene, ha a mai leánybanki státusz helyett a magyar bankok önálló pénzintézetekként működnének. A jövőben ugyanis nincs kizárva, hogy az anyabank a maga készpénzszükségletei miatt részben, vagy teljesen megtagadja a magyar bank finanszírozását.)

Az MNB devizatartalékai az IMF s az EU segítségével gyarapodtak (és, hozzáteszem, elérték a kb. 24 milliárd eurót.) 

A finanszírozási szerződés teljesítését decemberben az IMF szakértõi delegációja a magyar kormány képviselőivel együtt áttekintette, amiről rövid közleményt is közreadott.  A küldöttség hazaérve, december 22-én hosszabb jelentést is készített, melynek a Nemzetközi Valutaalap és a magyar PM honlapján található szövegéből idéztem a fenti adatokat. Azóta újabb közös megbeszélésen egyeztették a meghozandó intézkedéseket.

A fentiek alapjában véve nem a külföldi működő tőkével ( gyárakkal, vállalatokkal) hanem a pénzügyi formában maradó, ebben a keretben haszonra törekvő tőkére vonatkoznak.

Tavaly az államháztartás teljes bevétele 16 billió forint volt 26.5 billiós GDP mellett.

A tavalyi 16 billió forintos államháztartási bevételi adat ismétlést tartalmaz. A központi költségvetésből a társadalombiztosításnak és az önkormányzatoknak adott támogatásokat ez utóbbiak bevételeként újra számításba veszi. A kettőzés miatt, gorombán számítva a fentinél 2 billióval kisebb volt a tiszta államháztartási bevétel. A 26.5 billiós hazai össztermékkel ezt a csökkentett adatot lehet összevetni. A 14 billió meghaladja a GDP felét, de ha más számítás szerint esetleg valamivel kevesebbnek bizonyul, az elvonások aránya akkor is egészségtelenül magas.
 

Legutóbb nagy vonalakban elszámoltam a központi költségvetés tavalyi 8.2 billiós bevételéről. Most a másik nyolc billiót veszem sorra, szintén vázlatosan.

Társadalombiztosítási alrendszer (nyugdíj- és egészségbiztosítási alapok) bevétele: 4.3 billió Ft.

(Ebből több mint 3 billió járulékbevétel, 120 milliárd eü. hozzájárulás, kb.880 milliárd központi költségvetési juttatás, ez az egyik ismételten számított tétel.)

Helyi önkormányzatok bevételei, mintegy 3.2 billió Ft.

Elkülönített állami pénzalapok bevételei: 500 milliárd Ft.
 

Az államháztartás bevételi oldalán ezek a nagyobb tételek, a központi költségvetés már említett 8 billiós bevételén kívül. A jelenleg készülő átrendezések gyarapítani fogják a bevételek bizonyos fajtáit és csökkenteni fognak másfajta bevételeket. De egyáltalán nem szükséges, sőt, elkerülendő, hogy a bevételek végösszege ugyanakkora maradjon, mint az átrendezés előtt volt. A változásnak a kiadási oldalra is ki kell terjednie. Bizonyos bevételek gyérülését nemcsak más bevételek szaporításával lehet kompenzálni, hanem a kiadások csökkentésével is. Jelenleg ez az utóbbi különösképpen javallott, mert így lehet csökkenteni a GDP központosított részének arányát.

Átrendezések idején érdemes tájékozódni a lakosságtól eredő költségvetési bevételek összegéről.

Tavaly a központi költségvetés 8.2 billió forintot gyűjtött be, ennek zömét a lakosságtól.

A költségvetési bevételek egyik csoportja a fogyasztáshoz kapcsolódott.

Ilyen jellegű adókból összesen több mint három billió Ft. állami jövedelem keletkezett.

Ebből az ÁFA tett ki 2.1 billiót.

A jövedéki adó 842 milliárdot.

Az állami bevételek másik csoportjába tartozik a 2 billiós személyi jövedelemadó.

A harmadik csoport: a gazdálkodó szervek befizetései, melyek 1.2 billió forintot tettek ki. Itt már nem a háztartások, hanem az üzleti szféra terheivel van dolgunk.

Eddig 6.2 billió forinttal számoltunk el.

A maradék, a negyedik csoportba sorolható 2 billió zömmel az állami szervek közvetlen bevételeiből adódott.

Ez a felosztás egyáltalán nem tartalmazza a társadalombiztosítási alapok és az önkormányzatok saját, önálló bevételeit, melyeket - hogy ne zsúfoljak ide túlságosan sok adatot - külön kellene összegeznem.

Az átrendezési folyamatba az utóbbiakat is be fogják vonni. Mindehhez a mérleg másik oldalát, vagyis a kiadásokat szintén át fogják csoportosítani az állampénzügyek teljes keresztmetszetében.

Kölcsöntőkét használ a központi költségvetés

1. Az adósság növekedése

Az állam a jövedelmek tekintélyes részét elvonja. Ezen kívül a kölcsöntőke piacán is mint nagyvásárló tevékenykedik. A rendszeres költségvetési hiányokat adósságának halmozásával pótolja ki.

A központi költségvetés összes tartozása 2008 ban két és fél billió forinttal növekedett Igaz, ennek egy részét tartalékként helyezték el a jegybanknál. Tavaly év végén a teljes adósság 18 billió forint volt, amit össze lehet vetni a több mint 27 billiós GDP-vel.

Valuta-szerkezetét tekintve a 18 billiónyi összeg forint  és devizaadósságra oszlik.

2. A devizában fennálló tartozás

A központi költségvetés devizaadóssága december végéig, hazai valutára átszámítva mintegy 6,8 billió forintot tett ki. Aránya nagyobb lett az előző évihez képest, a teljes adósság 31,9% a volt december végén. A külföldi valuták emelkedő árfolyama miatt az esedékes törlesztések veszteséggel járnak.

Hiteltartozás és kötvénytartozás devizában

A devizaadósság állományának két fő része: a közvetlen pénzátutalás formájában kapott devizahitel és a devizakötvények kibocsátásából befolyt összeg. Az előbbi, azaz a közvetlen külföldi és belföldi devizahitelek forintban számított állománya tisztán kb. 1.7 billióval nőtt és december végén elérte a 2.52 billió forintot, a teljes adósság 14,0% át.

Az utóbbi, vagyis a devizakötvények állománya (hazai valutában számolva ) több mint 400 milliárddal gyarapodott és 4.2 billió forintot tett ki december végén (a teljes adósság 23,5%- a).

Az IMF től az év végén lehívott hitel (1.3 billió forint) összegét teljes egészében, az EB tól lehívott 524  milliárd forint hitelnek pedig a felét az MNB-nél betétként helyezték el.

3. A hazai valutában fennálló tartozás

A költségvetés hazai valutában fennálló adóssága december végéig 146,8 milliárd forinttal emelkedett és 11.2 billió forintot ért el. Sokkal kisebb mértékben nőtt, mint a devizaadósság. A múlthoz képest az állami hitelkeresletet kevésbé lehetett kielégíteni ebből a forrásból. A szabad tőkék hazai kínálata a régebbi, alacsonyabb kamatok mellett összezsugorodott. Az állami tőkeszivattyú számára a hazai valuta tározója nem tartalmazott elegendő olcsó kölcsönpénzt, ezért is kellett a devizában jegyzett adósság arányát növelni. A kamatzsilip emelése, a hozzá fűzött remények szerint várhatóan új forintállományokat vonz a tározóba.

A forintadósság is hiteltartozásból és állampapírokból tevődik össze.

A forinthitelek állománya kb. 220  milliárd forint értékű hiteltartozásból állt.

A hazai valutában kibocsátott állampapírok állománya 72,6 milliárd forinttal, 11 billió forintra növekedett (az összes adósság 60% a).

Ezen belül december végén a lakossági állampapírok állománya 546,6 milliárd forintot tett ki, vagyis több mint fél billiót.

A külföldi befektetők állampapír állománya december végén majdnem két és fél billió Ft. volt, 782,4 milliárd forinttal alacsonyabb a 2007. december végi állománynál.

A központi költségvetés adósságállományáról a PM honlapja alapján lehet további tényfeltáró, összehasonlító, elemző és értékelő megállapításokat tenni.

A Folyamközben az amoritákat nevezték így. Sémi nyelvrokonaik  korán  megtelepedtek itt.

A képeket helyreállítva újra közlöm az italoblog  "Honnan jövünk" sorozatának 34. fejezetét.

Az amurruk idején néhány évszázadra Ebla újra felvirágzott, amíg a hettiták el nem pusztították.

Babilon hanyatlása, majd ideiglenes feléledése után i.e. 1100 körül keletkezett az akkád-sumer eredetû asszírok birodalma, amely 605-ig állott fenn. Az õ sémi elõdeik szintén Arábiából származtak, amelynek még ma is van egy Asszir nevü területi egysége. Hatalmukat az Újbabiloni Birodalom követte 539-ig, amikor azt a perzsák elfoglalták.

Presumér civilizáció.

Miután az elveszett képeket pótoltam, itt is publikálom az italoblog "Honnan jövünk?" sorozatának felújított 30. fejezetét.

A rézkőkori Obeid (Ubaid) volt az első tartós település a délmezopotám feltöltött síkságon. (5300-4100 i.e.) Északi előzménye az 5500-tól fennállott Szamarrai Kultúra, amelynek keretében Choga Mami  helységben találták fel az öntözéses gazdálkodást.(i.e.4700 - 4600) Ez  növelte a jólétet, erősítette a rétegződést. Elkülönült vallási cselekményhelyeket még nem hozott létre. A szamarrai finom kerámiák mintáit átvették és tovább fejlesztették az obeidi fazekasok.

Obeidi kerámia: 

Obeid három időszaka:
Korai (4700-ig) a Perzsa öböl partjain bontakozott ki, Eridu környékén. Három termelő rétege volt: a házépítő, északról bevándorolt földműves-állattenyésztők, a sátorlakó nomád pásztorok és a partmenti halász-vadász népesség, akik nádkunyhókban húzták meg magukat. 
Középső (4500-ig) az öntöző csatornák intenzív építési szakasza. Ez nagy tömegek közös erőfeszítését és központi irányítását igényelte. A fegyelem fenntartásához és megszilárdításához hatalmi és manipulatív eszközöket használtak. Itt épültek a világ első (általunk ismert) templomai. Szervezett istenkultusz jött létre. A létrehozott javak egy részét a templomközpont használta fel.
Klasszikus (4000-ig) intenzív és gyors urbanizálódás ment végbe. Az itteni életmód átterjedt a Folyóköz északibb területeire és némi szünettel, felváltotta a Halaf kultúrát. Távolabbi helyek lakóival is cserekereskedelmet folytattak Bahreinen keresztül.
Finom kerámiájuk az egész térségben keresett volt.

Nagy falvakban éltek, amelyek az egész életmódot irányító templomgazdasági központ körül helyezkedtek el. Más helyeken, például Szamarrában, az öntözés irányítását másféle, nem vallási jellegű központ végezte. A sírmellékletek tanúsága szerint az itteni háztartások nagyobb része anyagilag szegényes maradt, mások kiemelkedtek a többiek közül. Az előkelők csoportjába  a gazdagabb nemzetségek főnökei tartoztak, afféle sejkek, akik a templomgazdaság vezetésébe és az ottani raktárak kezelésébe beleszólhattak. A kialakuló bírói funkciót is a közülük valók töltötték be. A rétegződés már a társadalmi állapot érezhető különbségeit hozta létre.

A jelenlegi ismeretek szerint Obeid lakói nem voltak sumérok. Ezért a település presumér civilizációnak nevezhető.

Kína és  környéke mindig hatott Európára, akkor is, amikor ezt közvetlenül nem érzékelték. Távoli galaxishoz hasonlatosan, melynek hatása a miénkre akkor is érvényesül, amikor még nem fedeztük fel magunknak. Szó volt már ebben a blogban az összekötő úthálózatról. Ezt a rajta szállított áruk kisebb részéről nevezték el Selyemútnak. A karavánok gazdagságot teremtettek a környéken. Állomásaik körül népek alakultak, hatalmi központok keletkeztek, országok határai körvonalazódtak.

Bemutató az italoblogon közölt bejegyzésekből. Másolat.

A sokszor emlegetett Selyemút keleti szakasza a mai Afganisztán területétől Kína szívéig hatolt.

Hatti kincsek. Figyelem-felhívásként az italoblogon folytatódó sorozatra: 38. rész.

Kemet. Honnan jövünk? (35)
Bevonulás Egyiptomba. Prepolitikai társadalom.