Kína és környéke mindig hatott Európára, akkor is, amikor ezt közvetlenül nem érzékelték. Távoli galaxishoz hasonlatosan, melynek hatása a miénkre akkor is érvényesül, amikor még nem fedeztük fel magunknak. Szó volt már ebben a blogban az összekötő úthálózatról. Ezt a rajta szállított áruk kisebb részéről nevezték el Selyemútnak. A karavánok gazdagságot teremtettek a környéken. Állomásaik körül népek alakultak, hatalmi központok keletkeztek, országok határai körvonalazódtak.
A jelzett vidéken megtelepedett egyik nép indoeurópai nyelvű volt. A nyelvcsalád külön csoportja a tokhár nyelvek, ezeken belül a kihalt kucsai tokhár. (Némely források ezt a késő-baktriai hephtalitával azonosítják.) Központjuk a piros útvonalon fekvő Kucha (Kuqua) település volt. A tokhárok fő szálláshelye Belső-Ázsia, mellyel a térképen jelzett körzetek mindig intenzív kapcsolatban álltak.
Kuchától mintegy 800 km.-re nyugatra a pamiri hegyi ösvények a ma Kirgiziában található Daraut Kurgánhoz vezettek. (Dörötkorgan, a mai Os település közelében.) Itt volt a híres Kőtorony, melynél a keleti karavánok gazdái a perzsa és kusáni kereskedőktől átvették az árukat, hogy tovább szállítsák azokat Kínába. Jelenleg is indoeurópai, pamiri dialektusokat használ a helyi sugni, bartangi, orosoli lakosság. Nyelvileg ezek rokona az osszét és a kihalt magyarországi jász, távolabbról pedig az afgán.
A selyemút déli ágának fontos állomása volt Hotán (Khotán) és környéke. Lakóinak nyelve a középiráni szaka nyelvcsoporthoz tartozó, kihalt hotáni volt.
Khotán a Tarim medence Ürümcsivel (Urumqui, a térség mai központja) átellenes szélén helyezkedik el, légvonalban mintegy 1500 km.re.
A sárga alapszínű térképtől jobbra látszó szürke sávban van Gansu (Kanszu). Az itt élőknek is külön nyelvük volt, amely az egyik mongol nyelvcsoport alkotórésze a tunghsziangi-val (Dunhuangi, l. az első térképen és lent) együtt. A jelenlegi Kanszu tartományt róluk nevezték el.
A török nyelvcsaládban az élő köztörök nyelvek közt van az újujgur és változata, a sárgaujgur. Hordozó népük nagy létszámú. Valamelyest genetikai utódai lehetnek a régi, kihalt ujgur nyelven beszélőknek. Azok a régi ujgurok északabbra éltek, birodalmat alkottak és hatalmuk nagy területre terjedt ki. Hotan, Khotan viszont akkor még a tibeti törzsek fennhatósága alá tartozott:
Az ujgurok hosszú ideig ellenségeskedtek a délszibériai török nyelven beszélő hakasz néppel, akiknek nyelve a tatárhoz hasonlatos. Az ujgurok valószinüleg ezért költöztek délebbre, ahol a tibeti eredetű csiang néppel keveredtek össze.
A paleoszibériai nyelven beszélő hsziungnuk (Xiungnuk) a kínaiak ősi ellenségei voltak. Északról állandó betörésekkel veszélyeztették őket, ami miatt a Nagy Falat "kellett" megépíteni.
Miután legyőzték a hsziungnukat, azok egy része meghódolt és bebocsátást kapott Khotántól keletre fekvő területre. Ők is részei lettek a genetikai mixtúrának. Ez a populációs alapja a Hszin-Csian-Ujgur autonom területnek. Ott most a lakosság mozlim vallású. A fenti térképen látható Dunhuang (Tunhuang) környékén az ókorban egy azonos elnevezésű, mongol nyelven beszélő nép lakott.
Az etnikai struktúrákat nem lehet nyelvi alapon meghatározni. A legtöbb nép származási összetétele vegyes. A nyelvrokonság és a nyelvcsoportok szakmai felfogása is állandóan változik.
