Az államháztartási hiány néhány év alatt a GDP 9 százalékáról a GDP kb. három százalékára apadt, az infláció tavaly mérsékelt volt, a forint árfolyama mégis egy ötödével csökkent.
Nincs közvetlen összefüggés a belső pénzromlás sebessége és a valutaárfolyam között. A forintnak – amint, ősrégi tapasztalat szerint, minden egyébnek – az árát keresletének és kínálatának viszonya szabja meg. A kínálat pedig tavaly jelentősen meghaladta a régi (250 HUF/EURO körüli) árfolyam melletti keresletet.
Ennek egyik oka a továbbra is magas külső finanszírozási igény volt, ami nemcsak a szokványosan említett állami hiányt pótolta. A publikált hiányadat az államháztartás elsődleges egyenlegéből származik, amibe a GDP 4%-át kitevő kamatkiadásokat nem számítják bele. Ellenben az ország folyó fizetési mérlegében a devizában teljesítendő kamatszolgálat is benne van. És nemcsak a szuverén (központi állami), hanem minden egyes hazai adós külfölddel szembeni devizakamat kiadása is. Továbbá, benne van a nettó jövedelemtranszfer, vagyis mindaz a deviza, amit külföldre küldünk azon felül, amit külföldről kapunk. Ennek a többletnek az egyik fő eleme a külföldi tulajdonú cégek profitátutalása. A kiegyensúlyozás előtti, vagyis „technikai” folyó fizetési mérlegben a fentiek miatt keletkező hiányt külső forrásokból kell finanszírozni.
A másik ok a tőkemérlegben keresendő. Ha a Magyarországról kiinduló tőkeexport, plusz tőkerepatriálás meghaladja a tőkeimportot, akkor itt is hiány keletkezik. Rövid időszakokban a tőkék látványos menekülése olyan helyzetet teremthet, amikor a tőkeimport nem képes fedezni a folyó fizetési mérleg elsődleges hiányát.
A hiánypótló külső források igénybevétele növeli az adósságot. Az ország nettó adóssága az utóbbi időkben felerészben a magánbankok külföldi hitelfelvételei miatt növekedett. Ezzel részben a lakosság devizában történő hitelezéséhez szükséges forrásaikat gyarapították. Részben pedig - 2008 közepéig - előnyös kötvénybeszerzéseiket fedezték. Mindkettőnek a magas forintkamat volt a hátterében. Ennek pedig az államháztartási hiteligény, mely évek óta szivattyúként vonta magába a szabad pénzeszközöket, magasan tartva azok árát, a kamatot.
Mindez együttesen növelte a külföldi pénzeszközök keresletét és ezzel aláásta a korábbi forintárfolyam belföldi pilléreit. Ezek a pillérek addig sem voltak túlságosan szilárdak, mivel a régebbi, a külföldinél éveken át magasabb inflációs ráták ellenére, éppen a magas kamatláb miatt az árfolyam változatlan maradt. A hazai valuta felülértékelt volt. Ha fentebb azt írtam, hogy az infláció közvetlenül nem hat az árfolyamra, ehhez hozzáteszem, hogy áttételesen, hosszabb távú irányzatával nagyon is hat, mert a felülértékeltséget a piac előbb-utóbb korrigálja. Ez nálunk a világméretű pénzügyi válság hatására történt, amit itt nem részleteztem, mert a belső hatóerőkből eredő folyamatokat kívántam szóba hozni. A tőzsdék hektikus mozgásainak pszichológiájával sem foglalkoztam. A hisztérikus kilengések már rövidtávon is kioltják egymást. Ami viszont megmarad, az nem kilengés. Tartósan számolni kell vele.
