Földes Károly írja:
Rövidítve közlöm a honlapomon is olvasható szemlét a címben megjelölt témáról
https://foldeskaroly.wordpress.com/category/gazdasagelmelet/page/2/
A pénz mennyisége italo| 2009. nov. 14. 12 komment,
Eredetileg az azóta megszűnt Nolblogon tettem közzé a fenti keltezéssel.
(Ma már érvénytelen linkje ez volt: http://asszociaciok.nolblog.hu/archives/2009/11/14/A_penz_mennyisege/)
Szövege:
Az egész lakosság készpénze az összes pénznek csekély része. Hol van a többi? Érdemes utána nézni, mert ettől is függ az infláció. Meg attól, hogy ezek a fizetési eszközök mekkora GDP-re zúdulnak rá.
A pénzmennyiség öt fajta állományból épül fel. Semmi rejtelmet nem találunk bennük ha szép sorjában áttekintjük őket. A legelső a fizikailag megfogható, tangibilis „zsozsó”, vagyis a bankokon kívül található készpénz és a bankok tartaléka az MNB-ben. Ezt a legszűkebb alapot monetáris bázisnak nevezik, jele, mint az autópályáé, M0 (M-nulla). Mennyisége az egyik megfigyelt és befolyásolt összevont pénzügyi mutató, aggregátum.
A második körbe tartozik az M1. Még ez is szűken értelmezett pénzmennyiség, ami azért tágabb, mint az előző. Magába foglalja az egész készpénzt, azon kívül pedig a folyószámlákon, csekkszámlákon nem lekötött, másképpen: látra szóló követelések állományát. Az utóbbiak csekély tranzakciós költséggel azonnal mozgósítható eszközök, gyakorlatilag ugyanolyan folyékonysággal önthetők vásárlási és egyéb felhasználási csatornákba, mint az M0. (Másképpen, az M1 a likviditást előnyben részesítők pénze.) Ezek is közvetlen fizetési eszközök, melyeknek készpénz nélküli elszámolásai a készpénzforgalom többszörösét teszik ki. Emiatt, semmit sem tudunk például az amerikai pénzmozgások volumenéről, ha csak a zöldhasú bankók forgalmát ismerjük. A folyószámlákon hiteljóváírással keletkezik a pénz és ott is szűnik meg a hitel visszafizetése során. Mindezt a jegybank finanszírozási feltételei szabályozzák és befolyásolják.
A harmadik aggregátum jele: M2. Megtakarítási jellege erőteljes, a lekötött forint és devizabetéteket foglalja magába. Ezek valamelyes hozamot fialnak, de már nem használhatók fel azonnal, minden további nélkül közvetlen fizetőeszközként. Több-kevesebb költséggel tehetők elkölthető pénzzé. Nem olyan könnyen, vagyis nem súrlódási veszteség nélkül öntögethetők felhasználási csatornákba, érzékelhető viszkozitásuk van: a betétek feltörése kamatveszteséggel jár. Ily módon sokkal kevésbé folyékony, likvid eszközök, mint az M1. Kamatuk részben magát ezt a csökkent likviditást fizeti meg, részben a vele járó magasabb kockázatot. A bankoknak nyújtott betéti kamatok emelésével a jegybank arra ösztönözheti őket, hogy a piaci szereplők minél több megtakarítását vonzzák magukhoz. Ellenben ugyanezzel gátolja, visszafogja a hitelezés útján kibocsátott pénzmennyiség növekedését. A jegybanki kamatcsökkentés hatása fordított, a bankok hitelkihelyezését serkenti, a közvetlen fizetési eszközök mennyiségét növeli. De mindkét esetben reálkamattal kell számolni. Ha a forint reálkamata magas a többi valutához képest, akkor inkább ez utóbbiakra irányul a hitelek iránti igény, ami, mint tapasztaljuk, súlyos viszontagságokat okozhat az árfolyamingadozás miatt. – Tovább lépve, eljutunk a tényleges pénzmennyiség teljesebb köréhez, melyben a pénz elhelyezőinek haszonszerző megtakarítási törekvése még erőteljesebb szerepet játszik.
A negyedik aggregátum az M3. Benne van az M1 és az M2. Rajtuk kívül a banki értékpapírok, letéti jegyek, pénztárjegyek, takaréklevelek, melyek még kevésbé likvid eszközök. Elkölthető pénzzé változtatásuk a piacon természetes spekuláció közvetítésével, eladással történik, vagy pedig szintén szerződésileg rögzített beváltási, visszaváltási határidők és egyéb feltételek szerint. A banki termékek közti választásra az általuk ígért jövedelmen kívül vásárlóik speciális helyzete és igényei még inkább hatnak, mint az előzőleg említett formákban.
Végül, az ötödik aggregátum (M4) az M3-on kívül az állampapírokat és az MNB kötvényeit is magába foglalja. Ezeket főképpen hozamszerzési célból vásárolják, és esetenként gyorsan el is adják őket. Így szintén hatnak a piacon rendelkezésre álló termékekkel és szolgáltatásokkal szembeni kereslet változásaira. Értékpapírok kibocsátásával az állam és a jegybank szűkíti a keresletet, a papírok visszavásárlásával bővíti azt. Külföldi devizák beáramlása gyengítené a pénzmennyiség és a vele szemben álló árutömeg egyensúlyát. Ilyenkor a jegybank szintén értékpapírok eladásával szűkíti a közvetlen fizetési eszközök tömegét, „sterilizálja” a piacot.
A gazdaságban forgó pénzmennyiség növekedési ütemének, nagyságának szabályozásával a jegybank a viszonylagos árstabilitás fenntartására törekszik, ami számára törvényi előírás. Inflációs célkövetésének ezt kell szolgálnia. Hibákat követ el, de szükség van rá. Idén a GDP zsugorodott, az állami-jegybanki szabályozás hatására viszont a pénzmennyiség többé-kevésbé stagnált, ezért az infláció mérsékelt volt. A válság piaci önkiegyenlítő hatása érvényesült az ebben a blogban régebben előre jelzett módon, és természetesen nem a piaci önszabályozás mindenhatósága miatt. – A belső árstabilitási célokhoz képest a jegybank a maga árfolyampolitikai feladatait sokkal tágabb határok között jelölheti ki. Nincs olyan külön kötelezettsége, hogy valamely szinthez szoros közelségben tartsa a forint árfolyamát, holott ennek ingadozása súlyos terheket ró a kockázattal nem számoló devizaadósokra. Helyzetükön más módon kell könnyíteni, nem mesterségesen magasan tartott forintárfolyammal.
Hozzászólások
Eddig 12 komment érkezett (
azt hiszem, ez a legjobb leírás a pénztömegről, amit valaha olvastam: grat!
2. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 11:32
Evianna, köszönöm szépen!
“a piaci önszabályozás mindenhatósága …”
Felületes publicisták liberális zászlókat lengetve már a nyolcvanas években azt szajkózták, hogy az államnak ki kell vonulnia a gazdaságból. Ez egybevágott az akkoriban Nyugaton konjunktúrát élvező, ottani ösztöndíjak elnyerését megalapozó, a piac mindenhatóságát hirdető beszédmóddal. Ez ott is csak duma volt, mert még a reagani Amerikában sem vonult ki. Igaz, szabályozó szerepe a dereguláló düh miatt nagyon meggyengült. Végső soron ez vezetett a tavalyi pénzügyi válsághoz.
4. italo (szerkesztő)2009. 11. 14. 15:20
Akadémiai intézeti kiadványokban lehetett ilyesmit olvasni. Minden időszerű változásnak vannak túlteljesítő agitátorai.
5. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 19:18
A pénzmennyiség hozzátartozik az alább felsorolt, egymással kölcsönhatásban változó és csak így változtatható elemek komplexumához: GDP, lakossági és közösségi fogyasztás, felhalmozás, foglalkoztatás, munkanélküliség, bruttó és nettó kereset, reálbér, fogyasztói és egyéb árindexek, külkereskedelmi egyenleg,forintárfolyam, lakosság, állam, vállalatok finanszírozási helyzete, kamatláb, folyó fizetési mérleg, tőkemérleg, államháztartási mérleg, külső finanszírozási szükséglet, államadósság.
6. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 19:35
A jövedelem központosítás, az adó és járulékterhelés szintén az előbbiekbe tartozik.
Az imént felsorolt elemek (dinamikában: folyamatok) egy részére az állam csak nagyon közvetve, csekély mértékben tud hatni, vagy még így sem. A többi folyamat közül némelyeket (keveset) a maga direktebb kontrollja alá vonhat és ezzel valamelyest befolyásolhatja az egész működést. Mert mindegyik elemet mindegyikkel eléggé tartós koefficiensek fűzik össze: ha az egyiket képes vagyok x %-al megváltoztatni, akkor a másik y%-al szintén változni fog, bizonyos elaszticitással. Ezek persze csak a tárgyi összefüggések, melyek maguk sem merevek.. A döntési célokról, valamint a félreértésekről, hibákról, számítási tévedésekről, visszaélésekről itt nincs szó.
7. kefir 2009. 11. 14. 22:23
A 3.sz-t folytatva Chikánt idézem (NOL nov.9., Ferencz Gábornak válaszol):
“Valójában állam és piac nem tud létezni egymás nélkül. Az emberiség mai tudása szerint a piac a leghatékonyabb gazdasági koordinációs eszköz, ám nem lehet magára hagyni. A szabályokban ugyanis meg kell egyezni… A válság éppen a piac magára hagyása miatt alakult ki Amerikában…” Szerintem nem teljesen hagyták magára, de a tudatos nemtörődömség éppen elegendő volt ahhoz, hogy katasztrófa következzen be.
8. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 22:39
Az a katasztrófa a Fanny Mae és Freddie Mac társaságoknál kezdődött. Röviden: ezek az amerikai jelzáloghitelek felét ellenőrizték, felettük viszont a kontroll minimális volt. A bankok jelzálog-alapú kinnlevőségeit jutányos áron megvették az utóbbiak ellenében kibocsátott saját tőzsdei értékpapírjaikért. Ezzel a “szekuritizálással” a bankok friss tőkéhez jutottak további jövedelmező kihelyezések céljára. Amikor a jelzálog-adósok egyre nagyobb része törlesztés-képtelennek mutatkozott, a két említett társaság értékpapírjainak árfolyama a mélybe zuhant, és több billió dollárnyi tőke semmivé lett.
9. italo (szerkesztő) 2009. 11. 15. 10:47
A fent más összefüggésben emlegetett nemtörődömség költői megfogalmazásai közül az egyik:
http://asszocialok.blog.hu/2009/11/15/nemtorodom
(Christian Morgenstern verse)
10. izomagyu 2009. 11. 15. 11:10
na végre az egyszerű emberi magyarázat is megjelent, köszönöm:)
11. néma (látogató) 2009. 11. 15. 12:06
9-re
És a Hortobágy “poétája” is fütyül, vagy káronkodik!
12. italo (szerkesztő)2009. 11. 15. 16:06
Izom, szerintem is egyszerűek az egyes motívumok, ám egy kissé sok van belőlük. Ezért látszhatnak rejtelmesnek első blikkre.
