Fütyül a szél. Fütyül – de mit?
Dallamot, mely bolondos, kerge.
Kulcslyukon át fütyül, sivít,
halkan, majd élesedve.
S taktust sír hozzá az éj
sok súlyos esőcseppje,
koppan sötét ablakra, mély
egyhangúságba veszve.
Fütyül a szél. Üvöltve kél.
Kutya mordul, morózus.
Fütyül a világra a szél,
ez a nagy filozófus.