Asszociációk

A karrier, az érdek, a torzult emberi viszonylatok kiábrándító képei.<font size="4">Nemrégiben, augusztus <a href="http://asszociaciok.blogter.hu/?post_id=74869">végén</a>,   Thackeray szavaival jellemeztem</font><font size="4"> a  közéleti szereplők egy típusát. Ez  hasonlít egy bizonyos Osborne úrhoz, aki:<br> <br> „Szentül hitt abban, hogy minden, amit tesz, helyes...” Hiszen:  „Mindig szilárdnak lenni a maga igazában, mindig elõretörni, sohasem kételkedni - nem ezek azok a nagy képességek, amelyekkel a butaság megszerzi vezetõ szerepét a világban?”  (Thackeray: Hiúság vására)<br> </font><br> <font size="4">A bejegyzésről kisebb dialógust is folytattunk.<br> comment1.: a Thackeray idézet hatalmas (sic).<br> comment2. (saját): Thackerayt száz év múlva is olvasni fogják, a mai funkcionáriusokra már tíz év múlva sem fognak emlékezni.<br> <br> </font> <div style="text-align: justify;"><font size="4">A fent idézett csak egy volt a könyv számtalan, megdöbbentően pontos diagnosztikai  megfigyelése közül. Ízelítőnek tekinthető.</font><br> <br> <font size="4"> A könyvrõl, annak mostani megjelenése kapcsán jegyzi meg G. István László költõ (NSz. szept.21.), hogy egy kiábrándult társadalom kiábrándító kórképérõl mutat be szatirikus produkciót, a vásári mutatványok  komolytalan módján. „A könyv mégis ettõl a komolytalanságtól, az öngyûlölet felszabadító humorától lesz hideglelõsen komoly.” A posztmodern illúzióvesztés elõképét is felismerhetjük benne, a kiábrándító társadalomrajzból magunkon is röhögve okulhatunk. A karrier, az érdek, a torzult emberi viszonylatok  a patetikus látszatoktól megfosztva tárulkoznak fel. </font><br> <br> <font size="4">A magam részéről ehhez hozzáteszem, hogy az író kisebb-nagyobb kollektív önutálatra buzdítja a XIX. század elsõ felében Angliában befolyásos és a befolyást vagy legalább annak látszatát megszerezni akaró rétegeket. Lehet, hogy a XXI. századi Magyarországon erre  nincs szükség. Vagy talán mégis szükség van rá?</font> <br> </div> <br>