Nagyüzemi módszerekkel termelik a szilvát.
Gyümölcsösöm közepes nagyságú. Így is van vele éppen elég munka és gond, de most inkább a szomszédokéról írok. Több magasállású személy nagy kiterjedésû kerti területeket vásárolt meg a környezetemben. Egymás rokonai, ám mindegyik önállóan gazdálkodik. Nagyüzemi módszerekkel termelnek és a jelek szerint bõséges jövedelemhez jutnak. Furcsállottam, hogy az egész vidéket õk uralják, de ahogy illik, tavaly futólagos vizitet tettem a kerítésüknél. Behívtak és végighallgattam az egyébként szívélyesen elõadott kertészeti beszámolóikat. Feltünt, hogy mindannyian szilvával foglalkoznak.
Károly a Stanley fajtát termeszti, eladásra. Mint szakszerûen elmagyarázta, igen bõven terem, rügyei pedig jól tûrik a téli hidegeket. Ha korán kezd színesedni, már augusztus közepén szüreteli és akkor elég jó áron tudja értékesíteni. - Saját fogyasztásra a fínom beszterceibõl is tart pár példányt. Sokat nem, mert kertjének száraz talaján a termés hullása erõteljes. Kóstolóba is kaptam belõle. Húsa kemény, sárga, magvaváló, kiváló ízû.
Dezsõ a talán furcsa nevû "Cacansca lepotica" fajtára szakosodott. Ez már július végén-augusztus elején a 'Stanley' elött 1 hónappal érik. Dezsõ is nagy élvezettel mesélte a szakmai részleteket. A fa kicsi-közepes méretû, koronája ritka. Viszont korán termõre fordul, bõven és rendszeresen terem. Tetszetõs gyümölcsei friss fogyasztásra, befõzésre és aszalásra is alkalmasak. Kiegészítõnek itt is van másik fajtájú szilvafa: a Bluefre. Ennek húsa sárga, lédús, magvaváló. Igen nagy, 45-60 gr. tömegû. Nekem nem ízlett, mint megtudtam csak teljesen éretten ajánlatos fogyasztani.
Csaba is eladásra termeszti a "Cacansca rodna" fajtát, amit eredetileg a 'Stanley' és 'Besztercei' keresztezésével állítottak elõ. Bõven terem, korán érik. Ebbõl is kaptam. Húsa kemény, sárga, lédús, magvaváló. Ize kellemes, édes. Talán mondani is felesleges, a szilvás rokonság kölcsönösen ellátja egymást a különálló kertek terményeivel. A páleszfõzésrõl nem érdeklõdtem, nem akartam tolakodó lenni. A szagot, ha lesz, majd úgyis megérzem
A család szintén felelős beosztásban dolgozó hölgytagja, Magdi, a President szilvával foglalkozik. Ez korán termõre fordul, rendszeresen és bõven terem. Késõn érõ, jól tárolható, nagy méretû gyümölcsei frissen jól értékesíthetõk.
A környéki kocsmákban másról sem folyik a társalgás, mint ezekrõl a szilvás gazdákról. Igaz, az utóbbiaknál mindig történik valami és okot is adnak a szóbeszédre. Pedig szakterületüknek egészen kíváló és elismert mûvelõi is vannak közöttük. Irigységnek tudtam be, amikor kibeszélõ stílusban emlegették õket. Nekem nincs földéhségem, mert a saját kertemet is alig tudom rendben tartani. Látogatásaim végén azonban engem is egyre erõsödõ viszolygás fogott el. Szó se róla, a szomszédok udvarias, kulturált emberek, akiken érzõdik, hogy szerteágazó szolgálati ismeretekkel és hivatali kapcsolatokkal rendelkeznek. Talán ezért is nyomasztó, hogy egy rokonsági hálózat kezében van a határ nagy része. Nem nevezném ezt nepotizmusnak, hiszen az a kifejezés arra vonatkozik, amikor egy fõnök a rokonait helyezi vezetõ beosztásokba.
A telekszomszédok terjeszkedését és sokszor akaratlan nyilvános szereplését nem kell mindjárt ilyen tudományos fogalmakkal jellemezni. Így csak a bennem gomolygó szubjektív ellenérzést tudom megfogalmazni.
Unom azt a családot.
Gyümölcsösöm közepes nagyságú. Így is van vele éppen elég munka és gond, de most inkább a szomszédokéról írok. Több magasállású személy nagy kiterjedésû kerti területeket vásárolt meg a környezetemben. Egymás rokonai, ám mindegyik önállóan gazdálkodik. Nagyüzemi módszerekkel termelnek és a jelek szerint bõséges jövedelemhez jutnak. Furcsállottam, hogy az egész vidéket õk uralják, de ahogy illik, tavaly futólagos vizitet tettem a kerítésüknél. Behívtak és végighallgattam az egyébként szívélyesen elõadott kertészeti beszámolóikat. Feltünt, hogy mindannyian szilvával foglalkoznak.
Károly a Stanley fajtát termeszti, eladásra. Mint szakszerûen elmagyarázta, igen bõven terem, rügyei pedig jól tûrik a téli hidegeket. Ha korán kezd színesedni, már augusztus közepén szüreteli és akkor elég jó áron tudja értékesíteni. - Saját fogyasztásra a fínom beszterceibõl is tart pár példányt. Sokat nem, mert kertjének száraz talaján a termés hullása erõteljes. Kóstolóba is kaptam belõle. Húsa kemény, sárga, magvaváló, kiváló ízû.
Dezsõ a talán furcsa nevû "Cacansca lepotica" fajtára szakosodott. Ez már július végén-augusztus elején a 'Stanley' elött 1 hónappal érik. Dezsõ is nagy élvezettel mesélte a szakmai részleteket. A fa kicsi-közepes méretû, koronája ritka. Viszont korán termõre fordul, bõven és rendszeresen terem. Tetszetõs gyümölcsei friss fogyasztásra, befõzésre és aszalásra is alkalmasak. Kiegészítõnek itt is van másik fajtájú szilvafa: a Bluefre. Ennek húsa sárga, lédús, magvaváló. Igen nagy, 45-60 gr. tömegû. Nekem nem ízlett, mint megtudtam csak teljesen éretten ajánlatos fogyasztani.
Csaba is eladásra termeszti a "Cacansca rodna" fajtát, amit eredetileg a 'Stanley' és 'Besztercei' keresztezésével állítottak elõ. Bõven terem, korán érik. Ebbõl is kaptam. Húsa kemény, sárga, lédús, magvaváló. Ize kellemes, édes. Talán mondani is felesleges, a szilvás rokonság kölcsönösen ellátja egymást a különálló kertek terményeivel. A páleszfõzésrõl nem érdeklõdtem, nem akartam tolakodó lenni. A szagot, ha lesz, majd úgyis megérzem
A család szintén felelős beosztásban dolgozó hölgytagja, Magdi, a President szilvával foglalkozik. Ez korán termõre fordul, rendszeresen és bõven terem. Késõn érõ, jól tárolható, nagy méretû gyümölcsei frissen jól értékesíthetõk.
A környéki kocsmákban másról sem folyik a társalgás, mint ezekrõl a szilvás gazdákról. Igaz, az utóbbiaknál mindig történik valami és okot is adnak a szóbeszédre. Pedig szakterületüknek egészen kíváló és elismert mûvelõi is vannak közöttük. Irigységnek tudtam be, amikor kibeszélõ stílusban emlegették õket. Nekem nincs földéhségem, mert a saját kertemet is alig tudom rendben tartani. Látogatásaim végén azonban engem is egyre erõsödõ viszolygás fogott el. Szó se róla, a szomszédok udvarias, kulturált emberek, akiken érzõdik, hogy szerteágazó szolgálati ismeretekkel és hivatali kapcsolatokkal rendelkeznek. Talán ezért is nyomasztó, hogy egy rokonsági hálózat kezében van a határ nagy része. Nem nevezném ezt nepotizmusnak, hiszen az a kifejezés arra vonatkozik, amikor egy fõnök a rokonait helyezi vezetõ beosztásokba.
A telekszomszédok terjeszkedését és sokszor akaratlan nyilvános szereplését nem kell mindjárt ilyen tudományos fogalmakkal jellemezni. Így csak a bennem gomolygó szubjektív ellenérzést tudom megfogalmazni.
Unom azt a családot.
(2008. március)
