Amikor ideje eljött, a hindu Yudhishthira király négy fivére és a feleség, Draupadi jelenlétében elvégezte a halotti szertartást, szétosztotta javait és elindult a végső útra.
„Az öt fivér, királyával, így ment ki Hásztinapurán,
Hatodik Draupadi asszony, egy kutya volt a hetedik”
Négy fivére és Draupadi meghalt útközben. Végül már csak a kutya követte Yudhishthirát. Ekkor odajött hozzá Indra isten és ezt mondta az elhunytakról és az élőről:
„Földi testük letették már mind,
testedben a mennybe jutni csak neked szabad.”
Yudhishthira:
Tedd akkor legalább: ezt itt, ki sorsom hű barátja volt,
felvihessem kutyám; szánom őt, Múltak és Jövők Ura!”
Indra:
Ma halhatatlan leszel, vár az örök üdv, a fő tökély,
hagyd hát kutyádat, ha pártolod, nem erény.
Yudhishthira:
Üdv, melynek ára szerető barátomat
balsorsra hagyni, keserítené szívem.
Indra:
Csakhogy kutyával az egekbe nem jöhetsz:
Hagyd el, cselekedj józanul, nem erény, ha pártolod.
Yudhishthira:
Bízó barátját a gonosz taszítja el,
önös üdvömért ebem sorsára nem hagyom.
„Földönfutót, ki vesztette mindenét,
hozzám menekvőt, akit űz halálveszély,
értem rajongót, remegőket – esküszöm -
el nem taszítok, ha pokolba hullok is.”
Indra:
Draupadit, a feleséged elhagytad,
el négy fívéred, hogy a mennybe fölkerülj.
Épp csak kutyád nem?
Yudhishthira:
„Életre, láttam, egyiket se kelthetem,
hát hagytam őket: de csupán halott poruk.
Oltalmat esdőt kiadatni, bántani
leghűbb barátod, papokat kifosztani,
s asszonyt megölni – ez a négy gonosz dolog;
egy gonoszabb csak: híved eltaszítani.”
____
Hallván, a Törvény fia mint felelt, az eb
(ő volt a Törvény maga) alakot cserélt,
s isten-alakban, kegyesen, magasztalón
emberek-Indrája-fiához így beszélt:
„Saját testedben érd el hát a nem-romló világokat,
az ég legfönti mesgyéit, Bháraták legdicsőbbike.”
(Mahábhárata.,17.könyv, Lakatos István fordítása.)
