Az ausztráliai Lake Mungo mellett talált homo sapiens koponya legalább negyvenötezer éves.
A koponya frontális részének maradványa:
A vele közel azonos rétegben ötvenezer éves eszközök maradványait is megtalálták. Kisebb léptékű képen a koponya oldalnézetből is jobban megfigyelhető.
A látványnál sokkal többet mondanak az elvégzett DNS vizsgálatok. Ezek értelmében a koponya hordozójának génkódoló aktivitása nemcsak emberi jellegű, hanem a h.sapiens sapiensre, vagyis a biológiailag modern emberre volt jellemző. A koponya méretezési vagy antropológiai paraméterei ezt igazolják. A genetikai földrajz (genográfia) a mungoihoz hasonló gén-markerekre bukkant a közeli szigetvilág némely ma élő népcsoportjánál. Jelentékeny indonéziai leletanyag is összegyűlt. A mai Indonézia az alacsony óceáni vízszint idején az õsvadász ugródeszkája volt Ausztrália felé.
Sok hasonló kövületet találtak. Komoly leletek szólnak amellett, hogy a sapiens legalább félszázezer éve hagyta el az afrikai hazát és települt be a többi földrészre. (Megismételve a régebbi emberfaj vándorlását, mely azonban csak Eurázsiába jutott el.) Újabb genográfiai kutatások szerint az emigráns sapiensek egyik fő útvonala Eurázsia déli partvonala mellett vezetett. Annak valamelyik pontjáról költözhettek a ma szigetvilág, de akkor zömmel szárazföldi összeköttetést jelentő útvonalon át Ausztráliába.
Maradjunk csak a már Afrikán kívüli ötvenezer évnél. Egy évezredet tekintsünk a mai emberről szóló tankönyv egy lapjának. Az időarányos tapasztalatból minden lapra jut valamennyi. Erről a magyar átlagpolgár tudása nagyon elmaradott. Az még érthető, ha a hétköznapi életet nem nagyon érdekli ez az ötven lapból álló könyv. De mennyire foglalkoznak vele az írástudók? Ők az utolsó 2-3 lapot ismerik, annyira-amennyire. Ha valaki kívülről fújná az utolsó lapokat, az emberről beszerzett tudása a mainál még aránytalanabb, torzabb lenne, az előző 47-48 oldal ismerete nélkül. Mert egy tankönyv az emberi tapasztalatot csak arányosan írhatná le. A mai szellemi kultúra legnagyobb része viszont be van zárva az utolsó évezredekbe, mivel főképpen a betűn alapul. Az emberről szóló tankönyv nagy részét pedig nem alfabetikus jelekben írták és nem is írták. Más kódrendszerekben fejeződik ki. Akit az első 45 oldal is érdekel, annak érdemes lesz az ott érvényes kódokhoz illeszkedő felismerési módokat alkalmaznia. Az eredmény azután kifejezhető betűk szimbolikájában. Az ősrégészeten kívül ezekhez a fel- és megismerési módokhoz tartozik a legtöbb természetkutató ágazat. Különösen az élettudományok, az orvoslástan. Alap a geológia, klimatológia, őslénytan, ősnövénytan, főemlőstan. Azután a lingvisztika, az etológia, zeneelmélet, a művészettörténet, a mitológia, lélektan és sok egyéb. Ezek összegeződnek a rohamosan fejlődő ősrégészetben, amelynek a paleo- előtaggal kezdődő nevű társtanai szinte az egész mai ismerettárat megkettőzik.
Az emberi jelenség egyetemes körképe, vagyis holisztikus megismerése ennek az ismerettárnak az áttekintésével kezdődik.
