URL keveredés miatt, módosított címmel újra közlöm az alábbi bejegyzést, mint a Nok, Ife, Benin kultúrával foglakozó írásom második részét.
Az Ife civilizáció időszámításunk első ezredfordulója körüli századokban virágzott. Ma is létező központja és környéke a Niger folyó nyugati oldalán:
A mai jorubák (az egyik nagy nigériai etnikum, az ibók mellett) úgy tartják, hogy Ife volt az egész emberiség bölcsője. A civilizációval együtt járt a tételes vallás kialakulása, csakúgy, mint a világ más részein. Ennek értelmében a világ teremtője: Olodumare megbízott két istent, Oduduát és Obatarát a gyakorlati végrehajtással. Obatara formázta meg az embereket agyagból, míg Odudua lett a jorubák első isteni királya. Ife mindenkori uralkodója (Oni) Odudua leszármazottja és ő koronázza meg az alárendelt királyokat a hatalmat jelképező gyöngysorral. A joruba panteon 16 fő istenségből áll és kidolgozott metafizikai szemléletet tartalmaz. Ezzel szoros kapcsolatban állt a kifinomult művészete. Obatara szobra:
A vonalazás nem egyszerű díszítés: jelképes, metafizikai, vallási tartalmat fejez ki.
A kultúra hordozóinak antropológiai jellege más, mint amit a Nok kultúra hosszú koponyás szobrai mutatnak. Ifében valamivel rövidebb és közepes fejméret dominál:
Ugyanaz profilban:
A szóban forgó területen az európai középkor idején nagyjából a sumér-akkád- babiloni-perzsa magaskultúrákéhoz hasonló színvonalú mezőgazdaság, ipar, államszervezet, szellemi élet volt. Több ezer soros hősi énekeket alkottak, melyeket Leo Frobenius gyűjtött össze, („Afrikai kultúrák”, Gondolat, 1981.) képzőművészetükről a most mutatott tárgyak adnak ízelítőt.
A Benin műveltség a XIII. és a XVIII. század között virágzott. Az anyagi kultúra szintje lehetővé és fontossá tette nagyobb monarchikus és arisztokratikus államok kialakulását: Ghana, Mali, továbbá a Nigertől északra fekvő Szonghai és a Csád-tó környéki Bornu a jelentősebbek. A lakosság egy része rabszolga, másik része jobbágyhoz hasonló függőségben volt. Ezek az államok ugyanolyan hatalmi rivalizálást folytattak, háborúkat vívtak, dinasztikus manipulációkkal foglalkoztak, mint a korabeli Európa országai.
A hitvilágban egy időben Olosun tengeristen jutott vezető szerephez. Egyebek között ezért gondolta Leo Frobenius azt, hogy az itteni istenvilág azzal a Zeusz előtti mediterrán (kikládikus) vallással analóg, amelyben Poseidoné volt a fő szerep. Mediterrán hajósok hozták el erre a környékre. Frobenius volt az, aki a platoni (szoloni) elbeszélést a modern világ számára módosított formában felelevenítette. A kulturális minták további hasonlóságait is beszámítva, úgy vélte, hogy itt, Nyugat Afrikában felfedezte az ősi Atlantisz nyomait, amely azonban nem egy elsüllyedt világ, hanem egy távoli, ma is létező sziget. Nem tudta, hogy nem szigeten járt. Az említett hasonlóságot a Poseidon- Olosun párhuzam mellett arra alapozta, hogy a Beninben megtalált ezer művészi bronzplakett egy királyi palota falait fedte, mint ahogyan az az atlantiszi legendákban is szerepelt. Két példány ezekből:
A bronzokat az angolok rabolták el egy 1897-es büntető expedíció alkalmával. Később egy részük Berlinbe került. Visszaadásukért Nigéria jelenleg is kampányt folytat.
A joruba mitológia ma is erős hatást gyakorol Kuba, Brazilia hívő rétegeinek egy részére, kezd beépülni a helyi mozlim hagyományokba, sőt a keresztény hívők között is hódít.
Friss hír: a Nok műveltséggel foglalkozó előző részben bemutatott "Gondolkodó" a mai Népszabadságban is megjelent "A sírrablás örök" c. cikkben.
Nok szobrocska a Louvre gyűjteményéből
