A homo sapiens sapiens
utóbbi ötvenezer éves történetében legalább negyvenezer évig
egyenlõség uralkodott a férfiak és a nõk társas kapcsolataiban.
A férfi vadász fizikailag erõsebb volt a nõknél, de nem uralkodott felettük. Az asszonyok is elejtettek kisebb állatokat, gyüjtögettek, ami állandóbb élelemforrás volt. A nagy hajtóvadászatokon szükség volt rájuk is. A tüzet õk tartották életben. Férfiak és nõk kiegészítették egymás munkáját. A férfiak is díszítették magukat, hogy tetszést arassanak. A nõi leszármazási vonal érvényesült. Hatásukra a horda belsõ életében a viszonylag békés élelemkeresés dominált. A nõ középponti szerepe a termékenység, a bõség egyik fõ feltétele volt. Nem véletlen, hogy megannyi kisplasztika ábrázolt asszonyokat.
Egyenlõk voltak a temetkezésben is, már ahol volt ilyen. A legrégebbi sírokban még nincs fegyver, vagy kincs. Még nem emelkedtek ki harcosok, hõsök,vagyonosok. Nem volt úr. A csoportot tapasztalt férfi irányította, de ennek a vezetésnek nem volt elnyomó társadalmi szinezete. Más jellegû volt, mint a családfõk, nemzetségfõk által gyakorolt késõbbi férfiuralom. Az utóbbi csak az i.e. hetedik-hatodik évezredben bontakozott ki. Ekkor a nõk relatív helyzete is rosszabb lett.
Ennek csak az egyik összetevője volt a primitív materiális szaporodási érdek. Õsünk
már korán rájött arra, hogy a vemhes anyaállatoktól várható a
szaporulat. Ezeket megkímélte, ha azt a csordát üldözte, ami szokásosan
az élelmét adta. Tapasztalati ismereteit saját fajfenntartási
gyakorlatában is alkalmazta. A maga körében is kímélnie, óvnia
kellett a várandós anyákat a csapat túlélése végett. A hordák,
rokoni tömörülések növekvõ létszáma döntötte el, hogy ki milyen
vadászterületet tud megszerezni.
A férfi vadász fizikailag erõsebb volt a nõknél, de nem uralkodott felettük. Az asszonyok is elejtettek kisebb állatokat, gyüjtögettek, ami állandóbb élelemforrás volt. A nagy hajtóvadászatokon szükség volt rájuk is. A tüzet õk tartották életben. Férfiak és nõk kiegészítették egymás munkáját. A férfiak is díszítették magukat, hogy tetszést arassanak. A nõi leszármazási vonal érvényesült. Hatásukra a horda belsõ életében a viszonylag békés élelemkeresés dominált. A nõ középponti szerepe a termékenység, a bõség egyik fõ feltétele volt. Nem véletlen, hogy megannyi kisplasztika ábrázolt asszonyokat.
Egyenlõk voltak a temetkezésben is, már ahol volt ilyen. A legrégebbi sírokban még nincs fegyver, vagy kincs. Még nem emelkedtek ki harcosok, hõsök,vagyonosok. Nem volt úr. A csoportot tapasztalt férfi irányította, de ennek a vezetésnek nem volt elnyomó társadalmi szinezete. Más jellegû volt, mint a családfõk, nemzetségfõk által gyakorolt késõbbi férfiuralom. Az utóbbi csak az i.e. hetedik-hatodik évezredben bontakozott ki. Ekkor a nõk relatív helyzete is rosszabb lett.
