Az ember Keleten is nagy kedvvel örökítette meg az állatokat és vadászatukat. Egyszersmind történetelőtti történelmet rajzolt és festett a sziklás falakra.
Korai elődünk verbális, vokális- zene- és tánckultúrájával együtt Keleten is kibontakozott a barlangi festészet. Ez szintén szimbólumokat használó cselekvés és közlés volt. Csak India középső vidékén 500, rajzokkal ékesített barlang található. Köztük kb. 300 az alább bemutatott lelőhely környékén. Mobiliákat, vagyis kisebb, hordozható plasztikai tárgyakat is alkottak.
Bhimbetka, India, 9000 BP (before present). Bölény:
A realista állatképek többsége növényevőket ábrázol. A h.sapiens nagy részben, helyenként pedig túlnyomó mértékben az ő húsukkal táplálkozott. Mint faj, azért lehetett túlélő, mert ragadozóvá vált. A genomikusan beleprogramozott tíz parancsolat egyike így hangzott: ölj, hogy élj. A parancs elsősorban az eleségül használható többi fajra irányul, de DNS kapcsolók esetenként aktiválják a másik emberrel szemben is. (Előre tekintve: ez mindinkább a tudattalanba süllyedve munkál, ám ellenségkereső uszítók igyekeznek felszabadítani az embergyilkos ösztön alantas szenvedélyét magas eszmények ürügyén.)
Az itt következő, látszólag sematikus vázlatrajzon agancsosokat öldösnek kíméletlenül, husánggal. Az utóbbi volt a gyakoribb fegyver, nem a sokat emlegetett kőbalta, amit főképp a hús feldarabolására használtak (uo.):
Egy ragadozó menekül előlük (fent), néhány halottjuk a földön hever. A gyerekrajzra hajazó ábrázolási stílusnak a jelenet megkomponáltsága, mozgalmassága és drámaisága kifejező erőt ad. Számos jelképes közlést tartalmaz. Életmód-napló. Dia. Blog.
Az ember már az őskőkorban is a maga módján vadászott, másként, mint a négylábú zsákmányolók. Kulturált húsevő volt, aki társaival többlépcsős interaktív kommunikációt folytatott és ennek segítségével jól elő tudta készíteni a vadak elejtését. Itt a leendő prédát előrelátóan behajszolta egy sziklafal zsákutcájába és úgy nyilazta le (uo.):
Tanulhattuk, hogy a nyílvessző hegye gyakorta a finoman pattintott (vagyis még nem csiszolt) mikrolitból, mikrokőből készült. Ennek használata jellemzi az őskőkor (paleolit) felső szakaszát, mely mintegy negyvenezer évig, a neolitig tartott. A korszakokat, anno, hibásan nevezték el az első leletek zömét kitevő megmaradt anyagokról kő-, réz-, bronz- és vaskornak. A kőkor használati tárgyainak háromnegyede sem kőből készült. Anyaguk fa, vessző, háncs, gyökér, bőr, szőr, csont, szaru, in, koponya, tök, agyag, stb. lehetett. Az egymást átlapoló európai periódusok hozzávetőleges időbeli elhatárolása ettől még helyes marad. A kb.12000 éve kezdődött neolit kor emberei is vígan használtak csiszolatlan mikrolit kőeszközöket, nem törődve a majdani ősrégészeknek ezzel okozott fejfájással. A ma már szakmailag elavult elnevezések is alkalmazhatók, amíg mindenki tudja, hogy miről van szó. Hiszen a nyelvi érintkezés sikere nem a nevek helyességén, hanem megegyezéses alkalmazásukon múlik.
A sokak által ismert terminológia szerint tehát a fenti kép az őskőkor kései szakaszában íjazó vadászokat mutat. Lehettek Cro Magnon, vagy esetleg negroid típusú emberek, de mindenképpen modern anatómiai felépítésüek. Mint megtudtuk, az egyik legkorábbra datált nyíl cirka 25 ezer éves,de régebben is használhatták. A jégtáblák szakaszos visszahúzódása miatt gyakoribbá váló prédaállatok, a könnyebb, gyorsabb vadak, jelesül: agancsosok elejtésének kényszere miatt fejlesztették ki. Mindez az ember szelektív alkalmazkodására, további evolúciójára is visszahatott. Migrációs alkalmazkodására is. Az ökoszféra lüktetett: a klima hol hidegebb volt, hol melegebb, a jégmezők kiterjedtek és összehúzódtak, az erdők délebbre, majd északabbra vándoroltak, velük ment a saját faunájuk, helyükre más állatfajok költöztek, melyekre más módon lehetett vadászni. Ismert, hogy az összes fajok közük az embernek a legjobb az alkalmazkodási képessége, mert anatómiailag a legkevésbé specializált. A legfontosabb talán mégis az, hogy van egy anatómián kívüli alkalmazkodási, túlélési módja: a kultúra, benne az élelemszerző technika.
A mikrolit technika elsajátításával kezdődött a felső paleolit öt, ízlésben s technikában eltérő kulturális korszaka, melyek közül a másodikat, az Aurignacot kezdték szélesebb körben megismerni a 19. sz.-i Európában. Némelyek az ezt művelő populációt is Orinyaknak nevezték. A legmagasabb szintet természetesen az ötödik kulturális korszak, a magdaléni képviseli. A fent mutatott indiai leletek időrendje ezektől némileg eltérő szakaszokra osztható.
A felső őskőkor modern típusu embere más keleti területeken is megörökítette a zsákmányszerzés tárgyát. Ott, ahol a jégmezőkön még a nehéz, nagytestű préda lehetett a vadászzsákmány. Kapova barlang (Urál) kb. 11000 BP.:
A teljes fríz barlangi medvét, szarvast, lovat és mamutot ábrázol a Nyugat-Európaihoz meglepően hasonló stílusban festve. Legutóbb a kontinens átellenes szélén, Marseille közelében található barlangrajzokkal foglalkoztam. Most a földrész keleti végén, az Urál hegységben vagyunk, az itteni kultúrához tartozók alkotásai előtt állunk.
Távollétemben vita volt arról, hogy embert miért nem ábrázoltak legalább hasonló fokon realista módon. Úgy gondolom, hogy az őskori vadász az állatok közül is csak az ennivalót festette meg. Az ember a felső paleolit idején nem volt az. Ekkor nem létezett tömeges kannibalizmus. A kezdetleges vallások majdani keletkezése után gyakorolt rituális emberevés más jellegű. Egyébként pedig nemcsak az ember, hanem általában a ragadozó négylábúak sem voltak a realista barlangi műalkotások tárgyai.
Az őstörténész Gr. Clark valószínűsíti, hogy a keletieknek vezető szerepük volt a felső őskőkori művészet megteremtésében. Ennek a művészetnek a csúcsteljesítményei viszont Európában születtek. Ott, ahol a mikrolit technika is a legfejlettebb volt. A kézműves ügyesség alapozza meg a képzőművészi technika kibontakozását. Csupán a szépségük miatt másik írásomban elhelyeztem az európai barlangi műtárgyak néhány képét. (Folytatása következik.)
