A nyolcadik nap
Mentor: Jónapot, atléta. Mit szűrtél le magadnak eddigi beszélgetéseinkből?
Atléta: Jónapot, mentorom. Úgy érzem, hogy tudálékos kioktatások nélkül sok mindent megvilágítottál előttem és valamelyest magam is megváltoztam. Eddig főleg a soronlévő verseny esélyein töprengtem, most pedig szélesebb körben forognak a gondolataim.
Mentor: Ez örvendetes. Holnap mehetsz Püthiához, aki már képes jósolni neked, mert sokat tud rólad.
Atléta: Kitől?
Mentor: Tőlem.
Atléta: De hát én neked sem mondtam el, hogy honnan jövök, hogyan nevelkedtem, hogyan éltem eddig.
Mentor: Erre nem is volt szükség, mert elméd járásmódját enélkül is meg tudtam ismerni.
Atléta: Miből?
Mentor: A kérdéseidből. Sokat tudok egy emberről, ha megismerem, hogy mire kíváncsi. Hiszen a mi elménk egy kereső szerkezet. Nyilván az érdekli és érinti leginkább, amire a keresése irányul.
Atléta: De már mondtam neked, hogy eddig engem csak a verseny izgatott.
Mentor: Te így érezted, de anélkül, hogy számot adtál volna magadnak, más kérdések is foglalkoztattak. Ezt beszélgetéseink alapján mondom.
Atléta: Hoznál fel erre példát?
Mentor: Mondtad, hogy a józan ész a vezérlő csillagod. Ezzel, ha nem is sejtetted, Epikuroszt követed, aki szerint még a boldogság is elválaszthatatlan az ésszerűségtől. Szerinte az ember nem élhet boldogan, ha nem él értelmesen, szépen és igazságosan és nem élhet értelmesen, szépen és igazságosan a kellemes nélkül.
Atléta: Szép mondás, megjegyzem. Akkor Epikurosz tanítása sem az a féktelenül zabolátlan életre való felhívás, aminek gyakran lefestik.
Mentor: Persze, hogy nem.
Atléta: Az ő eszméiben hiszel?
Mentor: Sok eszméjét magamba zárom, de nem hagyom, hogy az ő rendszere, vagy bármilyen más rendszer engem zárjon magába.
Atléta: Akkor szkeptikus vagy?
Mentor: Az is csak egy rendszer a sok közül. Most búcsúzom tőled. Lehet, hogy még összehoz minket az élet és folytathatjuk beszélgetéseinket.
Atléta: Én kívánom, hogy így legyen. Pihenj jól !
