Az ötödik nap.
Mentor: Jónapot, atléta. Akarod-e folytatni elkezdett témánkat, vagy valami más iránt érdeklődsz?
Atléta: Folytathatnánk, mert gyakran töprengek azon, hogy miért törődünk annyit szent dolgokkal, ahelyett, hogy ezt az időt is a józan ész által diktált tárgyakkal töltenénk.
Mentor: Mert a józan ész nem tudja összefogni a lelkünk árnyékos zugaiban gomolygó érzéseket, amiket nem fejezhetünk ki szavakkal, de amelyek belülről feszítenek, nyugtalanítanak, bizonytalanná tesznek bennünket. Mivel korunk gyermekei vagyunk, ezekben az érzéseinkben a kor feltételeinek hatása is benne van. A hozzánk képest szintén külső és magasabb, szent dolgok tisztelete és ennek gyakorlása sok embernek ad bizonyosságot és megnyugvást. Ma ez a többség, de nem mindenkinek van erre szüksége és mindig volt egy jelentékeny réteg, melyet teljesen hidegen hagytak az istenségekhez kötődő hiedelmek, ha a közszokás miatt ezt titokban is tartotta. Mint mindenkinél, náluk is léteznek az említett homályos érzések, de ők más módon oldják fel az ezekből eredő feszültségeiket. Érzéseik minél pontosabb megismerésével, a természettel való egybeolvadással, a társaikkal folytatott kitárulkozó beszélgetésekkel, a művészet élvezetével és gyakorlásával. Az utóbbiban a leghatalmasabb erő a zene, nem hiába szoktatjuk a hallgatására már a gyerekeket is..
Atléta: Ezek szerint lelki életünknek nem egyedül lehetséges átfogó megnyilvánulása a hit.
Mentor: Az általad utoljára említett szót is értelmezni kell, hasonlóan ahhoz, ahogyan az isten szó tartalmát is vizsgáltuk a múltkori szókratészi beszélgetésünkben. Szent dolgokkal kapcsoltad össze és valóban, mi itt csak erre vonatkozóan tárgyalunk róla. Mert azt is hiszed, hogy most itt ülsz, de a szónak erről a köznapi értelméről most nem beszélünk. A rajtunk felül létezőkről, azoknak az életünkben játszott szerepéről, a felénk irányuló felszólításaikról szóló hit a tárgyunk. Ennek a hitnek a megvallása: szavakban, erkölcsi gyakorlatban, rítusokban történik. Szóhasználatunk az egyszerűség kedvéért mindezt vallásnak nevezi. A vallás, ahol gyakorolják, a mindennapi élet része. Felöleli az élet legfontosabb mozzanatait, a születéstől a halálig, sok helyütt pedig szabályozza az étkezési,higiéniai és egyéb szokásokat is. Befolyásolja az emberek véleményét. Nagyobb vallási közösségek egyben politikai szerveződések is, ami nem meríti ki a tartalmukat. Egy-egy vallás az életmód szerves része és kifejezője. Sőt, a vallás, bizonyos szempontból maga ez az életmód és nem szorítkozik a hitre. A vallás természetesen csak az emberek egy részénél jelenti az adott életmód jellegzetes kifejezését. Ugyanabban az életmódban élnek vallástalan emberek is, akik lelki életének nem a szakrális hit az átfogó megnyilvánulása. Egy-egy vallást nem lehet megszüntetni, amíg fennállnak a hozzá kapcsolódó életfeltételek, és az e feltételeknek megfelelő életfelfogás. Amikor másfajta életfeltételek uralkodnak el, akkor az adott vallás elhal. Ez történik a mi vallásunkkal most, a görög-nyugat-római korszak végén, csak Rum, Kelet Rómája él még egy ideig. Az új korszak végén pedig annak uralkodó vallása fog elhalni. Az elhalást a vallási intézmények züllése kíséri, ami alól, sajnos, a mi delfi jóshelyünk sem kivétel. Ezzel, úgy hiszem, válaszoltam az imént feltett kérdésedre is.
Atléta: Még van egy kérdésem magával a hittel kapcsolatban. Csak az istenhitet tekinthetjük szakrálisnak, vagyis vallási értelemben vett hitnek? Erre a kérdésemre inkább holnap válaszolj, ha neked is úgy jó, mert délutánra is edzéseket iktattam be a verseny közelsége miatt. Így most visszasietek a gümnaszionba. Neked pedig jó pihenést!
