A második nap. Az atléta reggel a gümnaszionba sietett, hogy elkezdje napi edzését.Kisebb pihenőkkel egész délelőtt rótta a köröket. Olykor kedvenc mondását mormogta: helyes légzés és józan ész. Ezután tisztító olajjal lemosta magát, majd az étkezőházba tért be. Gyümölcsöt, egy kevés halat, kecskesajtot és olajbogyót vett. Itt talált rá előző napi ismerőse, egy koros ember.
- Jó ebédet. Amíg itt laksz, állandó kísérőd leszek.
- Neked is jó ételt.Kedvemre van, hogy tapasztalt ember társaságában lehetek.
- Helyénvaló a beszéded. Ide jöttél, áldoztál Apollonnak, tehát tiszteled is. A múzsákat is kedveled? Ha igen, melyiket első helyen?
- Clio áll hozzám közel.
- Akkor szerencsés vagy, tőlem megtudhatsz egyet mást az ő művészetéről. Úgy látom, szerény vagy az evésben-ivásban.
- Mint atléta, nem követhetem Dionüszoszt, csak a fogyasztásban mérsékelt Héraklészt, bár őrjöngéseiben, természetesen, őt sem akarom utánozni.
- Hogy őt is említetted, kérdezlek, ismered a képet ott, azon a falon?
- Eddig nem ismertem. A közepén almafát látok, a törzsére tekeredő kígyóval. A jobbkéz felé álló nő almát nyújt át a másik oldalon látható férfinak. Kik ezek?
- A nő az egyik Heszperisz.A férfi Héraklész, a mi héroszunk, akit magad említettél. A kép kissé eltér a mítosztól, amely szerint az almákat Atlasz hozza el Héraklésznek.
- Érdekes, mintha egy ázsiai nép szent könyve is leírna szavakkal egy ilyen jelenetet.
- Igen, csak ott mást mondanak ezzel. Az a könyv sokkal fiatalabb, mint a mi héroszunk legendája, ami, mint annyi mindenünk, egyiptomi eredetű. Ne csodálkozz, ha azonos jeleneteket találsz különböző vallásokban. A közérthető motívumok száma csekély, a vallások a maguk felfogása szerint alkalmazzák őket. De mindenki az elődök köveiből is építkezik.
- De hiszen vannak események, amiknek tényleg meg kellett történniük, akárhogy is magyarázzák őket. A mi hellén Deukálion legendánk és az ennél régebbi, Purattu menti vízözön története nagyon hasonló.
- Folytathatnád a Noé-mítosszal, amit szintén átvett egy nép, mint sok egyebet.
- De hát az a nép adta először a világ tudtára a törvényt.
- Így ez nem igaz.Sokat kölcsönöztek Hamurapi ismert táblájából.Saját szent iratuk szerint Ur városából indultak, onnan, ahol Ur-Nammu háromszáz évvel Hamurapi előtt már törvénykönyvet alkotott.
- Ezt sem tudtam. De talán a könyv népének törvénye jobban kímélte az emberek életét.
- Valamiben igen, valamiben nem. Voltak az övékénél emberiesebb jogrendek is, például Hattusasban, Máriban, Eblában, ahol már a vallást is elkülönítették a hatalomtól. Ezzel nem tagadom azt az előrelépést, amit némely területen tettek. Hihetsz nekem, mi itt kétezer éve figyeljük és tanulmányozzuk a világot, melynek köldöke itt van. Prométheusz örök tüze nálunk ég. Ami tudás hozzáférhető volt, azt megszereztük. Persze, nem tudhatunk mindent. – Saját ügyedről nincs kérdésed?
- Egy dolog nem hagy nyugodni. Vajon helyesen ítél-e majd a Püthia?
- Megnyugodhatsz. Itt a régi világzónában vagy. Abban Püthia Apollón földi képviselője. Az ő szájával Apollón beszél. Ezért Püthia tévedhetetlen. Apollón, mint tudod, a Fiú. Atyja nem más, mint Zeusz. Amit hallani fogsz, az az ő kinyilatkoztatása lesz.
- Olykor nehezen érthetőnek mondják a szavait.
- Az okos ért belőlük. A perzsa veszély idején, amikor mindenki a falakat erősítette, azt mondta, hogy Athént favárak fogják megmenteni. Csak Themistoklés értette meg, hogy hajókat kell építeni. Ezt tették és ezekkel verték tönkre a perzsa hajóhadat. – De későre jár, kifáradtunk, tegyük el magunkat holnapra. Jó éjt.
- Tanultam tőled, köszönöm. Jó éjt.
