A biológiailag modern ember utolsó ötvenezer évéről legfeljebb annyit tudunk, mintha egy ötven oldalas könyvnek csak az utolsó két-három lapját ismernénk.Az ausztráliai Lake Mungo mellett talált homo sapiens sapiens koponya legalább negyvenötezer éves.

A koponya frontális részének maradványa:

Nem nagyon esztétikus, habár azt is tudom, hogy az enyém sem lenne szebb, ha sok tízezer évet töltene el a földben. A kiásott fenti koponya nagyon beszédes. Elmondja, hogy elhunyt gazdája, vagy annak elődei a mainál több száz méterrel alacsonyabb óceáni vízszintet kihasználva, néhány kilométeres evezéssel jutottak el arra a kontinensre. Csontváza:

A vele azonos rétegben nála idősebb, ötvenezer éves eszközök maradványait is megtalálták.

A koponya oldalnézete egy másik  képen jobban megfigyelhető:

A látványnál  sokkal többet mondanak az elvégzett DNS vizsgálatok Ezek értelmében a koponya hordozójának génkódoló aktivitása nemcsak emberi jellegű, hanem a h.sapiens sapiens faj, vagyis a biológiailag modern  emberre volt jellemző. A koponya méretezési vagy antropológiai paraméterei ezt igazolják. Sok  hasonló kövületet találtak.

A genetikai földrajz (genográfia) a mungoihoz hasonló  gén-markerekre  bukkant  a közeli szigetvilág némely ma élő népcsoportjánál. Jelentékeny indonéziai leletanyag is összegyűlt.  A mai Indonézia az alacsony óceáni vízszint idején az õsvadász ugródeszkája volt Ausztrália felé. Komoly leletek szólnak amellett, hogy a sapiens legalább félszázezer éve hagyta el az afrikai hazát és települt be a többi földrészre. (Megismételve a régebbi emberfaj vándorlását, mely azonban csak Eurázsiába jutott el.) Újabb genográfiai kutatások szerint az emigráns sapiensek egyik fő útvonala Eurázsia déli partvonala mellett vezetett. Annak valamelyik pontjáról költözhettek a ma szigetvilág, de akkor zömmel szárazföldi összeköttetést jelentő útvonalon át Ausztráliába.

Maradjunk csak a már Afrikán kívüli ötvenezer évnél. Egy évezredet tekintsünk a mai emberről szóló tankönyv egy lapjának. Az időarányos tapasztalatból minden lapra jut valamennyi. Erről a magyar átlagpolgár tudása  nagyon elmaradott. Az még érthető, ha a hétköznapi életet  nem nagyon érdekli ez az ötven lapból álló könyv. De mennyire foglalkoznak vele az írástudók? Ők az utolsó 2-3 lapot ismerik, annyira-amennyire. Ha valaki kívülről fújná az utolsó lapokat, az emberről beszerzett tudása a mainál  még aránytalanabb, torzabb lenne, az előző 47-48 oldal ismerete nélkül. Mert egy tankönyv az emberi tapasztalatot  csak arányosan írhatná le. A mai szellemi kultúra legnagyobb része viszont  be van zárva az utolsó évezredekbe, mivel főképpen a betűn alapul. Az emberről szóló tankönyv nagy részét pedig nem alfabetikus jelekben  írták és nem is írták. Más kódrendszerekben fejeződik ki. Akit az első 45 oldal is érdekel, annak érdemes lesz az ott érvényes kódokhoz illeszkedő  felismerési módokat alkalmaznia. Az eredmény  azután kifejezhető betűk szimbolikájában. Az ősrégészeten és genetikán kívül ezekhez a fel- és megismerési módokhoz tartozik a legtöbb természetkutató ágazat. Különösen az élettudományok, az orvoslástan. Alap a geológia, klimatológia, őslénytan, ősnövénytan, főemlőstan. Azután a lingvisztika, az etológia, zeneelmélet, a művészettörténet, a mitológia, lélektan és sok egyéb. Ezek összegeződnek a rohamosan fejlődő ősrégészetben, amelynek a paleo- előtaggal kezdődő nevű  társtanai  szinte az egész mai ismerettárat megkettőzik.

Az emberi jelenség egyetemes körképe, vagyis holisztikus megismerése ennek az ismerettárnak az áttekintésével kezdődik.