Szakóca. A korai vadászpopuláció kezdetleges műveltsége. Az ősvadász újfajta társulásai.
A kezdetleges műveltség eszközei közül főképpen a kőből készült tárgyak maradtak fent. Mint ez a 150 ezer éves szakóca, melyet Acheulben, Franciaországban találtak:
A lelőhelyről egy egész műveltségi korszakot neveztek el. Jól felismerhetően ezzel azonos fajta kőbaltákat már 7-800 ezer éve használtak egy széles sávban, Afrikától Indiáig. Nem ismerték a mai India északi részében, a mai kínai és orosz vidékeken. Az acheuli technika, eszközkészlet, technológia (tűzgyújtás) nagyjából a Homo Erectus faj kultúrájának tekinthető, de a fajok és a kultúrák között nincs merev megfelelés. Más, nem kőből készült tárgyak túlnyomó többsége elenyészett, de számos, mikroszkóppal felderített nyomuk maradt. A Homo Erectust emberi anatómiája tette képessé arra, hogy eszközöket készítsen, mert a hüvelykujját szembe tudta fordítani a többi ujjal.
Az itt megidézett nagyon hosszú időszakban őstörténeti kultúra, vagy műveltség létezik. Magába foglalja a természetben nem ismert közvetítő utakat és módokat, amelyek újfajta, az addiginál hatékonyabb módon szolgálják a létfenntartást. A szelekciós folyamat az ezeket birtokló faj kiemelkedéséhez vezet. A kultúra néhány ismert összetevője: 1/ folytonosan tovább örökített, egyöntetű minták szerinti készítették eszközeiket ; 2/ ismerték a tűz használatának és csiholásának titkát; 3/ Szimbólumokat alkalmaztak a kommunikációban, később pedig tagolt beszédkezdemények jelentek meg; 4/ Ezzel kapcsoltan születik meg a kezdetleges fogalmi gondolkodás, az egyik legfontosabb kulturális elem. A fogalmak köre eleinte nagyon szűk, a gyakorlati életvitel döntő mozzanataira szorítkozik; 5/ A beszélni és gondolkodni kezdő emberekből alakuló, természetben nem ismert, újfajta társulások küzdenek a megmaradásért egy-egy adott környezetben.
Az ősi vadászok gondolatai nem válnak el tetteiktől, amelyekben még egyesítve van minden, a jövőben önállósuló mozzanat. Sokkal később különül majd ki a szellemi alkotó tevékenység és a morális szabályok rendszere. Egyikük értékrendje alapján sem ítélhető meg valamely korszak egészének előrelépése. Az őskori vadászé volt a legnagyobb, mert magát az ember létrejöttét jelentette. Ehhez képest tekintendő például az, hogy eleinte döghússal táplálkozott és tette ezt később is az általa leölt vad mellett. Emberhúst is evett.
A vadász a horda fenntartására törekedve nemritkán megölte gyermekeit, főleg a lányokat, az öregeket, a nyomorékokat. Amíg rá nem jött a veszélyeire, gyakran incesztusban élt. A vérfertőzést, legalább egy konkrét esetben, a sokkal később összeállított Ószövetség sem kifogásolta. Az erkölcs arra való, hogy betartsuk és nem arra, hogy elítéljük őseinket, akiknek a génjeit hordozzuk. A régi görögök tudták ezt és isteneiket is felruházták mindezekkel a ma joggal bűnnek tekintett tulajdonságokkal.
