Ebben a blogban legutóbb Pascalról írtam. Elméleti erőben többé-kevésbé hozzá mérhető jelenkori esszéista volt Elias Canetti. Néhány alkalommal „Tömeg és hatalom”c. művét fogom idézni. Ilyen jellegű irományom a jelentős gondolkodók eredményei iránti érdeklődés körébe tartozik. (Különbözik a tényismereti törekvésemtől, példának okáért, a hajdani múlt kutatásától. Divatos kifejezéssel élve, ez egy másik vonal.)
A tömeget az egyéniség kiürülése jellemzi: akkor keletkezik, amikor minden tagja megszabadul különbözőségeitől és egyformának érzi magát. Valójában mégsem válnak egyenlőkké, ezért a tömeg előbb-utóbb széthull. Az emberek visszamennek tartós tömegkristályaikba, pl. családjukba. Magának a tömegnek megmaradnia csak akkor lehet, ha a kiürülés folytatódik újabb csatlakozó emberek által. „Csak a tömeg növekedése gátolhatja meg, hogy egyedei visszamásszanak magánterheik alá.” (Európa Könyvkiadó, 1991.17.)
A tömeg pusztít. A szétcsattanó porcelán, a csörömpölő ablaküveg növeli az örömét. „egy új lény harsány hangjai a zajok, egy újszülött ordít bennük.”(uo.) Viszont az egyenletes templomjárás, a rítusok ismétlése szelídebb tömeglétezést jelent, keményebb és hevesebb szükségletek pótszere. Azonban a nagyobb települések tömegesedési igénye nem fér bele a hivatalos egyházak korlátozó ceremóniáiba. Templom, kaszt és egyház mindig szűk. A Hegyibeszéd, a páli tanítás, a buddhizmus az addig uralkodó vallás korlátai ellen irányult. Szabadban prédikáltak. A keresztesek, a flagellánsok, Wesley hallgatói is szabadban gyűltek össze. A kitörés az, amikor a zárt tömeg nyílt tömeggé válik és ezt nemcsak térbelileg kell értelmezni. A kitörésekbe a háborúk is beletartoznak.
A tömeg elégedetlen saját korlátozott létszámával, mindenkit magához akar vonzani. Ilyen kitörései a francia forradalom óta jelentkeznek modern formában. Most már megszabadult a transzcendens, jámbor értelmezésektől és céloktól, „maga akarja megélni animális erejének csúcsérzését, és ehhez újra meg újra azt használja föl, ami szociális indítékkal és követelésként kínálkozik.” (21.) A tömeg széthullása ellen hat, „ha kettős tömegek alakulnak, s az egyik tömeg megmérkőzik a másikkal. Minél közelítőbben azonos a megmérkőzők ereje és intenzitása, annál tovább él mind a kettő.” (uo.)
A tömeg egyik legfőbb vonása az üldöztetés érzete: ...”ingerlékenység ez minden egyszer s mindenkorra ellenségnek minősített ellenféllel szemben. Az aztán tehet, amit csak akar...bármi úgy fog megítéltetni, hogy rendületlen gonoszságból fakad...”(uo.)
A tömeg adottságainak és hajlamainak felhasználása a politikusok kedvelt eszköze.
