A szerzők egy része bezárkózik, ha a saját következtetéseit más szavakkal, vagy a sajátjától eltérő rendszerezésben hallja vissza, netán – urambocsá – új tényezőkkel merészelik kiegészíteni a fogalmazványát. Nem vagyok a híve az ilyen fajta begubózásnak. Vállalni kell mások eredményeinek terjesztését is, holott ez szerényebb feladat, vagy annak látszik. Egy korábbi bejegyzésem („Fajtermészet”, újraközlése http://href.hu/x/emuu ) témáit eltérő megközelítésből vizsgálja az etológia. A nagyszerű Konrad Lorenznek és követőinek eredményeit fontosnak véltem az emberi genezis tanulmányozása számára is. Ősünk a kultúrával emelkedett ki az állatvilágból. A viselkedést is magában foglaló kulturális készsége jelentette a fejlődő lény emberi létezésre való alkalmasságát, röviden: emberkészségét. Most jutok el ennek a problémakörnek a lezárásához.
A legutóbbi posztban: http://href.hu/x/f92u és azt megelőzően az emberi társulásképződés biológiai alapjainak két csoportját ismertettem Csányi Vilmos népszerűen megírt műve alapján. Ugyanő állapítja meg, hogy az új emberi tulajdonságok harmadik csoportjába olyan, látszólag különböző tulajdonságok tartoznak, mint a nyelvhasználat, a tárgykészítés és tárgyhasználat, valamint az absztrakt gondolkodás. Ezek azonban mind visszavezethetők egyfajta nyitott konstrukciós képességre, amely az állatvilágban az ember előtt csak elemi formákban létezett.
A konstrukciós képességek összefoglaló sémája
mímelés
nyelvhasználat
absztrakciós képesség
- virtuális realitások
- virtuális realitások
tárgyak használata és készítése
- logikai szervezés: gépek, technológiák
- logikai szervezés: gépek, technológiák
akciók szerkesztése
- személyes és csoportakciók
- kiegészítő kooperáció
- személyes és csoportakciók
- kiegészítő kooperáció
A legbonyolultabb emberi kommunikációs eszköz a nyelv. Az emberi nyelv nemcsak érzelmi állapotokra vonatkozó üzenetváltás, hanem gondolatok cseréjére alkalmas eszköz, amellyel jelent, múltat, jövőt, szándékot, tervet, elképzelést, változatokat lehet egy teljesen nyitott és elvileg végtelen számú üzenetet alkalmazó rendszerben megjeleníteni. Alkalmas arra, hogy a környezetben, beleértve a nyelvet használó csoportot is mint környezetet, előforduló jelenségek, tárgyak, akciók és aktorok nyelvi képviseletet nyerve új struktúrákban, új kombinációkban, a valóság rekonstrukcióiként jelenjenek meg . Ezáltal egy absztrakt, virtuális realitás jön létre, amely kitágítja a beszélők cselekvési terét azáltal, hogy a képzelt dolgok bármiféle formát és viselkedést felvehetnek. Így képes az emberi elme ideális rendszereket elképzelni, és ezáltal pontot, egyenest, kört, síkot vagy a jó és rossz végleteit létrehozni. Lehetségessé válik a matematika feltalálása, és ugyancsak lehetséges lesz szellemvilágot elképzelni, démonokkal, tündérekkel, jóságos vagy haragvó istenekkel.
A konstrukciós tevékenység jelentékeny része materiális tárgyakra irányul. Csányi konstatálja, hogy számos állat használ tárgyakat, szerszámokat és egyesek el is készítik azokat. Az állati szerszámhasználat azonban rendkívül speciális. Egy-egy faj valamilyen meghatározott konkrét célra használ eszközt. Képessége genetikailag adott, a tanulás legfeljebb kismértékben finomítja. Az ember esetében a tárgyak használata és készítése a nyelvhasználattal és az absztrakt gondolkodással azonos csoportba tartozó konstrukciós tevékenység. Ez is egyfajta nyitott rekonstrukciós képesség, amelynek segítségével a tárgyaknak új, elgondolt formákat és tulajdonságokat adunk, működésüket logikai szabályrendszerekhez igazítjuk, gépeket, technológiákat teremtve ezáltal. Ez a konstrukciós tulajdonságunk vezetett a mai modern időhöz, amelyben az emberek többsége tárgyakkal telezsúfolt mesterséges világban éli le egész életét.
A konstrukciós készség azonban nemcsak a beszédben, a tárgykészítésben, hanem szociális „építkezésben” is megnyilvánul. Az embercsoportok szerkezete, a csoportok életét meghatározó szabályok, normák, a törvények, jogszabályok mind az emberi konstrukciós aktivitás eredményei.
Az ember meghatározó biológiai tulajdonsága az előbbiekben vázolt konstrukciós készség, amely azonban nemcsak mint egyedi tulajdonság jelentkezik, hanem általában is, mint csoportaktivitás.
Az előző kettő és az itt megjelent képernyőn olvasható posztban vázolt tulajdonságcsoportok kölcsönhatásának következtében izolált csoportok alakulnak ki. A nyelv, a rokonsági rendszerek, a rítusok, de a mindennapi gyakorlat is minden zárt csoportban egyedi, a többitől különböző formában jelenik meg és rögzül a kultúrákban, hozzájárulva az embercsoportok egyediségéhez, a csoportindividualitáshoz. Kialakul a különböző szabályrendszerek, normák és a nyelv felszíni struktúráinak sokfélesége.
A szocializáció folyamatában a csoport tagja az egyedi fejlődés során megtanulja nyelvét, csoportjának szokásait, kialakulnak biológiai alapú kötődései a csoport tagjaihoz, hiedelmeihez, kulturális eszméihez, kialakul benne a csoport iránti feltétlen hűség. Ez a szocializációs folyamat rögzíti a csoport szerkezetét és a kultúra magasabb struktúráit, a csoport csak generációk során változhat.
Az új biológiai tulajdonságok következtében az emberi egyén és a csoport közötti viszonyban négy döntő változás történt: az első, hogy az ember elfogadja, kívánja, kritika nélkül hisz a csoport "kulturális" eszméiben, eljárási módszereiben, valamely mítoszban, vallásban, ideológiában, identitást kifejező kultúrában.
A második változás az, hogy az ember képes lesz a csoportjához tartozókkal közös akciók végzésére, magasrendű, kiegészítő kooperációra abban a keretben, amelyet a kulturális eszmék meghatároznak.
A harmadik változás az első kettő szerves kiegészítője: a kulturális eszmék és a kulturálisan vezérelt akciók egy konstrukciós folyamat alkotói. Minden ember hozzájárul valamivel csoportja, társadalma közös konstrukcióihoz, bármi is legyen a véleménye egyébként azokról. Így lesz az egyén egyidejűleg létrehozója és elszenvedője a csoportja által adott szociális valóságnak.
Végül a negyedik változás az, hogy eltérően az állatoktól, az ember hajlandó a csoport érdekében az egyéni és genetikai érdekeivel esetleg szöges ellentétben álló magatartásra, képes a saját egyéni érdekeit a csoportérdek alá rendelni, képes lesz önfeláldozásra.
Ez a négy változás, négy tulajdonság lényegében a rendszerszervező képességnek felel meg. Az emberi egyedekből azért lehet - és nagyon könnyen lehet - valamiféle működő, feladatot teljesítő, céltudatos kulturális organizációt kialakítani, vallást, szektát, pártot, harci kommandót, iskolát, színházát, gyárat, államot szervezni, mert van biológiailag determinált rendszerszervező képességük. Képesek csoportot választani, és ha már választottak, elfogadnak szervező, feladatot, csoportot kijelölő eszméket, ezeket egyénileg is értékelik, ezek alapján másokkal együttműködnek, és ha kell, a csoport érdekében a saját érdekeiket háttérbe szorítják. Minden emberi szerveződés mögött megtaláljuk ezeket a tulajdonságokat . Nemcsak államok, vállalatok, politikai szervezetek működésében lehet ezt kimutatni, hanem a család, a párkapcsolatok és a barátságok szerveződéseiben is .
