Sivatagos afrikai vidékek maradék vadászó-gyűjtögető népe ma is zárt ivóedénynek, tartálynak használja a strucctojásokat. Ugyanezt tették őseink, akik egy dél-afrikai barlangba költöztek be 60 000 évvel ezelőtt. Francia kutatók a Diepkloof-barlangban strucctojáshéj-töredékeket találtak. A tojáshéjakba az ősi barlanglakók szisztematikusan ismétlődő geometrikus ábrákat karcoltak, véstek. Akárhogy is, ez egyfajta szimbolikus kommunikáció volt. Méghozzá tárgyi jelhordozón megörökített közlés. A legkorábbi ismert barlangfali jelekkel egyidős. A Pierre-Jean Texier, a Bordeaux-i Egyetem kutatója vezette többéves feltárás során szokatlanul nagy mennyiségű leletanyag, 270 vésett tojáshéjtöredék került elő. A Science News március 1-i száma bemutatja a leletmintát.
Lényeges, hogy a geometriai jelek nem véletlen alakzatok, hanem standardizáltan ismétlődnek. Megfejtésük még hátra van. Némelyek úgy vélik, a csoport jelölte ily módon egy közösséghez való tartozását, identitását, mások szerint a tulajdonra utaltak. Az emberiség kultúrtörténetében a tárgyakon rögzített közlés megjelenése döntő jelentőségű volt.
A fenti leletek, megtalálásuk földrajzi helyének feltüntetésével:
Az anyagi kultúra és a szimbólumhasználat egyidős a biológiailag modern emberrel. Egyre korábbra datálható dologi emlékei kerülnek be a művelődéstörténetbe. A régebben kizárólagosan uralkodó élő kommunikáció orális, vokális, melodikus, kinetikus és mimetikus szimbólumokat használt (élőbeszéd, gesztusok, dal, zene, tánc). A tárgyi jelrögzítés ennek a kiegészítője, majd később egyenrangú társa lett. Még később domináns szerephez jutott. A HP rövidítés kibontva :a Hoviesons Poort elnevezés. A kultúra, fennállási idejét tekintve a középső őskőkorszakhoz is sorolható, de eszközeinek fejlettsége és különösen a szimbolikus emlékanyaga a késői (az utolsó ötvenezer éves) őskőkorhoz kapcsolják. Azonban a megszűnése után a működési helyszínein újra a korábbi, kevésbé fejlett létfenntartási és társulási módok uralkodtak el.
