Hosszabb ideig figyeltem az államháztartási egyensúly helyreállításának menetét. Abból is több leágazás vezetett a fizetési helyzethez, ami részben függött, részben nem függött az államháztartási mérlegtől. A legdrámaibb fejlemények viszont éppen a külső pozícióinkban következtek be. Mostani fő témám a külső egyenlegek állapota és csak ennek hatótényezőiként tekintem a belső változásokat.
Úgy vagyunk, mint a sziklamászó, aki csak egy végtagjával kereshet új kapaszkodási pozíciót, három másikkal biztosítania kell a stabilitását. Elhamarkodott mozdulatokat nem engedhet meg magának. Még mindig a meredélyen lógunk, mivel sajnos tavaly előttig az ország külső bevételeinek és kiadásainak egyenlege nem javult lényegesen és csak tavaly kezdtünk elérni egy kevésbé veszélyes útszakaszt. Mindezek még verbális megállapítások, némi képes beszéd alkalmazásával.
Mint tudjuk, a köznapi és irodalmi nyelv alapelemei a szavak, a közgazdaság nyelve viszont szavakból és számokból áll, vagyis adatokból. Ezen a nyelven szólnak a Jegybank által újabban rendelkezésre bocsátott információk, melyeket megkíséreltem blogosítani az alábbi jelzőszámok és értelmezések formájában.
A külső egyensúlyi pozíció és az egyes szektorok nettó finanszírozási képessége a GDP-%-ában.
(Már ismertek a tényleges és várható abszolút pénzadatok, de a GDP-hez viszonyítva az elmúlt két évről csak becsült, illetve előrejelzett arányokról lehet beszámolni.)
2008] [2009
Becslés] [Előrejelzés
A. Folyó fizetési mérleg elszámolási egyenlege
-7,2 ] [ 0,4
Áruk és szolgáltatások vásárlására és kamatfizetésre tehát tavaly előtt az ország még mindig a bevételénél jóval többet költött . A külső egyensúlyra kedvezően hatott egy reálgazdasági negatívum, a belföldi értékesítés visszaesése, viszont romlást okozott a devizahitelek gyors növekedése. Az elszámolási mérleg hiányát csak csekély mértékben ellensúlyozta a nettó tőkeimport:
B. Tőkemérleg egyenlege
1,0 ] [1,4
A nettó tőkeimporttal csökkentett fizetési elszámolási „hézag” miatt befelé kellett áramoltatni a külső pénzügyi forrásokat, másképpen: finanszírozási képességünk negatív volt, ennyiben kölcsönpénzből éltünk. Országos szemléletben a fenti adatok összegezése ezt a képet mutatja:
C. Külső finanszírozási képesség, "felülről"(=A+B)
-6,2 ] [1,8
2009 második felétől a külső keresletben és a hazai, exportra termelő ágazatok teljesítményében javulás következett be. Ez már valamelyest mérsékelni tudta a GDP visszaesését. Rövid távon a kibocsátás lassú és fokozatos növekedésére lehet számítani. Hazánk befektetői megítélése más országokhoz képest javul, úgyszintén a piaci pénzfelvételek kamatfelára, amely azonban még mindig jócskán meghaladja a válság előtti szintet. Magyarország magas adósságállománya lassacskán csökkenni kezd, de érdemleges javulást csak a GDP növekedése hozhat, ami a jövő évtől várható. Nagyon ugrálni akkor sem lehet majd.
Most nézzük mindezt alulról, szektoronként:
I. Kibővített államháztartás finanszírozási igénye*
-3,8] [ -4,7
2007-ben és 2008-ban s azóta az államháztartás a korábbinál jóval kisebb mértékben terheli az országos finanszírozási képességét, ami a költségvetési kiigazításoknak köszönhető. Mindez a forintárfolyamra is kedvezően hatott. Nem számíthatunk további nagyobb javulásra. Egy esetleges újabb túlköltekezési kaland nemcsak az államháztartás negatív egyenlegét, hanem a külföldi devizák árfolyamát is növelné.
II. Háztartások finanszírozási képessége
1,2] [3,3
A háztartások mindvégig pozitív szerepet játszottak, ellensúlyozták más szektorok hiányait. A vállalatok szerepét a maradékelv alapján megközelítőleg lehet megbecsülni.
III. Vállalatok és "hiba" (= C - I.- II. )
-3,7] [3,2
A két utóbbi sor 2009-től a magánszektor nettó finanszírozási képességének emelkedéséről tanúskodik, ami az országos (összevont) finanszírozási képesség nagy jelentőségű tényezője. A lakosság banki megtakarításainak szintje azonban még mindig alacsony. A vállalati szabad források gyarapodását részben a csekély beruházási kedv okozza a bankok mérsékelt kockázatvállalási hajlandóságával is összefüggésben. Utóbbiak inkább a jegybanknál fialtatják a pénzüket. A bankok is drágábban jutnak külföldi forrásokhoz.
---
*Megjegyzés (MNB): A kibővített államháztartás az állami költségvetésen kívül tartalmazza az önkormányzatokat, a kvázi fiskális feladatokat ellátó intézményeket (MÁV, BKV), az MNB-t és az állam által kezdeményezett és irányított, ugyanakkor formálisan ún. PPP-konstrukcióban (állam+magánszektor)végrehajtott beruházásokat végző intézményeket. Az államháztartás finanszírozási igényére adott előrejelzés nem számol a stabilitási és kamatkockázati tartalékokkal.
A jegybank megítélése szerint az állam és a bankrendszer külső finanszírozásának magas megújítási (vagyis, teszem hozzá, a hitelek továbbgörgetési) igénye továbbra is sérülékennyé teszi hazánkat a külső sokkokra. A magas külső és belső államadósság-állomány mellett kockázatot jelent a bankrendszer magas hitel-betét aránya, valamint a háztartások jelentős devizahitel-állománya. Véleményem szerint az utóbbi arányának csökkenése gátolt mindaddig, amíg a forinthitel reálkamata magasabb a devizában felvett hitelénél.
