Pre-pottery támfal
Jerikó az egyik legrégebbi ismert neolitikus kultúra színhelye. Az úgynevezett termékeny félhold délnyugati csücskében, a Jordán folyó mellett található. Talán a legkorábban, (kb.12-13 ezer éve) itt kezdte társítani a modern ember az ehető magvak gyűjtögetését azok termesztésével, a vadon élő állatok vadászatát azok tenyésztésével. A zsákmányoló életmódot fokozatosan, egy- kétezer év alatt más típusú létfenntartás váltotta fel. Elkezdődött a termelés korszaka. Lassacskán megjelent a neolitikum többi jellemző újdonsága : a fazekasság, fémolvasztás, fonás, szövés. A távolabb található nyersanyagot csere útján szerezték be. A települési viszonyok is teljesen átalakultak. Az egy helyben lakók sokáig csak félig földbe vájt búvóhelyeken húzták meg magukat. Később vályogból, agyagból, vagy akár állati trágyából készítettek menedékeket.A még később létrejött nagyobb települések már szilárd anyagokból épültek.
Ősrégi támfal:
A település ősi képének ábrázolása:
Jerikói torony:
A torony átmérője 8 méter, magassága ugyanannyi. Egy négy méter széles védőfal belső oldalán állt. PPN, vagyis pre-pottery (fazekasság előtti) neolit korú, mintegy 9-10 ezer éves.Sokkal régebbi, mint az egyiptomi piramisok, és nem köthető azok építőihez. Lehetséges, hogy az Afrikában és a levantei vidéken elterjedt u.n. natufi kultúra hordozói és leszármazottaik alkották. Az biztos, hogy ekkora műtárgyakat csak kifejlett társadalmi szervezettel és erős központi hatalommal rendelkező közösségek tudtak létrehozni.
Az első falak építői sok évszázad után eltűntek. Évezredes szünet után fazekasságot ismerőkkel népesült be a helyszín. Jerikó lakossága időnként sok ezer főt tett ki. Falait a történelem során sokszor tönkre tették a földrengések és a háborúk. Utoljára a a zsidó honfoglalás előtt mintegy ezer évvel rombolták le. Így pusztulásának bibliai időzítése évezredes csúsztatás eredménye. Ez nem csökkentette az elbeszélés költői hatását, annál kevésbé, mert az időrendek megállapítása csak a modern kor technikájával sikerült. Az emberek a mese művészi fordulatát, a csodát egyben történeti igazságnak fogták fel és sokáig hittek abban, hogy Jerikó falai a főpap kürtszavára omlottak le.
A tárgyi igazságot fürkésző ősrégész viszont ezt állapíthatta meg: Jerikóban valóban történt csoda. Olyan falak omlottak össze, amelyek már ezer éve nem léteztek.
