Asszociációk

A civilizáció korszakának nagyobb részében az emberek több istent imádtak. A sokistenhit ma sem ítélhető el.A civilizáció legalább hatezer éve, mint közösségi-városi, állami szervezettség jött létre. Az eltérő érdekű és vagyoni helyzetű csoportokat lazább, vagy szorosabb egységbe foglalta. Ehhez tartozott a szabályozás, az emberi érintkezés rendezettsége, a mindennapok békéje, a kormányzás, az írás megszületése, a szellemi kultúra kibontakozása, a szokások finomodása. Kezdettől fogva kényszerítő eszközei is voltak arra, hogy az egyénekkel elfogadtassa a rendet. Állami monopóliummá tette az emberölést. Amit régebben egyének, családok gyakorolhattak (pl. vérbosszú), most már csak felső utasításra, szervezetten volt szabad és kötelező megtenni. Megkezdődött a háborúk korszaka. A kényszer alkalmazása mellett az emberekkel érzelmileg is el kellett fogadtatni az élet ilyen berendezését. A civilizáció első négy évezredében ezt olyan vallások segítették, amelyek többistenhiten alapultak. A keleti kultúrák a jelenkorban is tartalmazzák ezeket a vallásokat. A többistenhitű klasszikus ókor a gazdasági, politikai és szellemi-művészeti tevékenység kiemelkedő vívmányait eredményezte. Ami változás és finomodás ezután történt, az a technikai fejlődésnek köszönhető, amelyhez a társadalom szervezete, az uralom és alávetettség módja hozzáidomult, például megszűnt a tömeges rabszolgaság. Ehhez a megváltozott életmódhoz igazodott, és ezt szolgálta az egyistenhiten alapuló újabb európai hitvilág, (amit egyébként  nem választ el abszolút merev határ a politeizmustól). Ebben az időben is korszakos gazdasági és kulturális eredmények jöttek létre mind judeo-keresztény, mind mozlim vallási keretek között.Mindeközben morálisan nagyobb lett-e az ember? A válasz nem függhet attól, hogy ki mit tart jónak és rossznak, mivel az ezekről alkotott erkölcsi ítéleteket maguk a térben és időben változó társadalmak hozták. A korszakokon átívelő mércét az ember, mint biológiai faj fennmaradásának érdeke határozza meg. Ebből a legátfogóbb erkölcsi, sőt az erkölcsöt meghaladó természeti nézőpontból az előbb említett kérdés gorombán fogalmazódik át: mikor öltek meg arányosan több embert, figyelembe véve a technikai eszközök tökéletesedését. Előző bejegyzésem úgy tette fel a kérdést, hogy a tömeges gyilkolás gyakorlata mikor nyilvánult meg kifejezettebb  módon: a görög-római, vagy a középkori-újkori (legújabb-kori) Európában? Korábbi írásokhoz hasonlóan úgy találta, hogy ebből az életvédelmi szemszögből tekintve a civilizáció a középkori  és újkori Európában nem működött erkölcsösebb módon, mint annak idején az antik társadalomban. Márpedig az utóbbi politeista volt. Ehhez képest a monoteizmus  nem tette jobbá az emberi társadalmat. Rosszabbá sem tette, természetesen. A létezés valóságos minősége nem attól függ, hogy ki hány istent imád. Nem  hitelvek formálják a világot. Európában az utóbbi évszázadokban is  kiemelkedően sokszor háborúztak, öltek, tömeggyilkosságok sorozatát hajtották végre. Az emberiség egyistenhitű része ebben a tekintetben nem áll magasabb szinten, mint az emberiség többi része. Nincs erkölcsi alapja  arra, hogy pejoratív jelzőkkel illesse a keleti kultúrák hordozóit. Példának okáért, hogy ilyen, megbélyegzést sugalló jelzőként alkalmazza azt a szót, hogy pogány.