Nyomolvasás
Mostanában találtak egy másfél millió éves lábnyomot Kelet-Afrikában. Fontos információkat hordoz a szelekciós adaptálódás folyamatáról, a biológiai evolúció egyik láncszeméről. http://news.aol.com/article/prehuman-footprints-found/360312
Az a lény, aki maga után hagyta, már nem tudta a talpával megmarkolni a faágakat, nem erdőben élt. A nagyujj párhuzamos a többivel, nem fordítható szembe velük, mint a majmoknál. A párhuzamos, egyenes nagyujj stabilitást biztosít a két lábon közlekedéshez, ami a kultúra egyik biológiai előfeltétele. Az egyenes tartás terheli a csigolyákat, sok reumás betegséget okozhat, mivel a több százmillió éve kialakult gerincoszlop a négylábúságra volt optimalizálva. Viszont a kétlábú lény feje nem a nyakon lógott, hanem a gerincoszlopon ült, megtartásához már nem volt szükség nagyobb izomkötegekre. Több hely maradt az agy fejlődéséhez. Ezt az egyenes járással lehetővé vált széles és mobil látószög is serkentette.
A nyomból kiolvasható, hogy a combcsontok befelé hajlanak, ami a járást egyenletessé teszi. A csípőcsontok is a medence felé hajlanak, hogy elbírják a belső szervek súlyát álló helyzetben. Ám a medence állása a nők szülési kínját okozza, mert a medence sem a kétlábúak esetére volt optimalizálva. A felegyenesedve járás ugyanakkor szabaddá tette a mellső végtagot. Ezért lehetett aztán a kéz nagyujját szembefordítani a többi ujjal eszközök megragadása és használata céljából. Az utóbbi kikényszerítette az agy további fejlődését. Eszközre és fegyverre szükség is volt, mert az egykorú szavannás vidéken hiányoztak az erdők nyújtotta táplálékok. Hogy éhen ne vesszen, a kétlábúnak húsevővé, ragadozóvá kellett válnia.
A lelet egy korai jégkorszak napjainknál melegebb periódusában létezett embervilág példányának nyoma. A magyarázat különböző verziói a Homo erectus, ergaster vagy antecessor nevű alfajokhoz sorolják. Akármint is van, a Homo sapiens az Erectusból, vagy azzal hasonló fejlettségű fajokból származik. Ily módon a leleten egyik ősünk nyomát szemlélhetjük. Vagy az unokatestvére nyomát.
Ha a leszármazási vonalon visszafelé tekintünk, az Erectust és társait a Homo habilis előzte meg, amely már szintén rendelkezett bizonyos emberi ügyességgel és értelemmel. Folytatva ezt az irányt, elhagyva a Homo nemet, visszajutunk az Australopithecushoz, melynek nevezetes példánya Lucy, 3.2 millió éves. Elődünk, ha nem is biztos, hogy ősünk. Nem Homo, de hominída. Egy múzeumban láttam a rekonstrukcióját. A makett 107 centi magas volt, egész testét szőr borította. Felegyenesedve járt, erre alkalmas talpa volt. Kezének hüvelykujja is szembefordult a többi ujjal. Ez a lény már három millió évvel azután élt, hogy az emberhez és a mai csimpánzhoz vezető fejlődési vonal szétvált. És Lucy az emberhez vezető elágazáson volt, annak egyik állomását jelentette. ( Cherchez la femme.)
